Christopher Marlowe angol drámaíró gyakran idézett mondása szerint "nincs bűn, csak tudatlanság". Szerintünk ez egy kis kiegészítésre szorul, mégpedig így: tudatlanság és éretlenség.
Ez a kettő volt a mi bűnünk is - meg azoké is, akik ebben a történetben a negatív hősök szerepét választották maguknak.
Tudatlanság...
Nem tudtuk - illetve csak későn, saját kárunkból tudtuk meg -, hogy annak, aki manapság boldog, életrevaló, kiegyensúlyozott, tisztességes, felelősségteljes, önmagán és másokon is segíteni képes felnőttet - azaz teljes embert - akar nevelni a gyermekéből, annak a gyermek fogantatása előtt mindazon túl, amit mi megtettünk, olyan emberekkel is érdemes szoros bizalmi kapcsolatokat kiépítenie, akik kiismerik magukat a gyámügyi jog útvesztőiben.
Éretlenség...
Ha érzelmileg érettebbek lettünk volna, hamarabb felismerhettük volna a családunk elleni egyre agresszívebb támadások valódi célját. A mögöttük megbúvó kicsinyes, szűklátókörűen értelmezett, rövid távú érdekek gyorsabb azonosításával és felfedésével sokkal könnyebb lett volna elhárítani mindet.
Szilvia jegyzete
Tylla Drágám hajlamos túlságosan előre szaladni. Jobb lesz, kedves Olvasónk, ha most visszakanyarodunk a történet azon előzményeihez, melyeket az első részben átugrottunk.