Mese habbal
Az alábbi történettel igen sokféle formában találkoztam már. Többek közt az eredeti mondanivalót kicsavaró viccel is, melyben sör szerepel víz helyett. Legutóbb Vida Áginál bukkantam rá egy majdnem teljes változatra. Javaslom, hogy miután elolvastad, nézd meg (újra) az e hó 7-én megjelent cikkemet! ;)
Most pedig jöjjön a mese!
Egy filozófiaprofesszor az egyik előadását úgy kezdte hogy fogott egy befőttes üveget és feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel. Rákérdezett hogy tele van-e az üveg.
- Igen - felelték a hallgatók.
Ezután elővett egy dobozt tele apró kavicsokkal, és elkezdte beleszórni azokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal, és azt kezdte beletölteni az üvegbe. A homok természetesen minden kis rést kitöltött.
- No, most már tényleg tele van az üveg, ugye? - kérdezte a professzor mosolyogva, majd a buzgón helyeslő hallgatók szeme láttára elővett egy nagy pohár vizet és az üvegbe töltötte. A homok felszívta az összes vizet, egy csepp sem csordult ki az üvegből.
- És most - mondta a professzor - vegyétek észre, hogy ez a ti életetek!
- Professzor úr! - szólalt meg pár másodpercnyi döbbent csend után az egyik hallgató az első sorban.
- Azt akarja mondani,
hogy ha nagyon akarjuk,
mindig belefér még egy kis plusz?
- Egyáltalán nem - rázta meg a fejét a tanár, majd egy nagy sóhaj után belekezdett a magyarázatba. - A kövek a fontos dolgok: a családod, a partnered, az egészséged, a gyermekeid. Ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amelyek még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok és a víz az összes többi, az apróságok és a lényegtelen dolgok.
A professzor lelépett a katedráról és megállt az ifjú előtt. A többiek néma csendben, feszülten figyelték, vajon mi sül ki ebből.
- Ha a vizet és a homokot töltöd az üvegbe először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra, semmiségekre fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak a boldogságod érdekében. Arra, hogy játssz a gyermekeiddel, elmenj orvosi ellenőrzésre, elvidd a párodat táncolni...
- Dolgozni, takarítani, vendégeket várni mindig lesz időtök - emelte föl a hangját a tanár, visszalépve a katedrára. - Ezért először a kövekre figyeljetek, azokra a dolgokra, amik igazán számítanak! A többiből úgyis elég fér közéjük.
Hétfőn Szilvi Drágám hozza az idézeteket, melyeket tegnap ígértem.
Legyetek jók, amennyire tudtok!
Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!