Szülőnevelés Blog  

Mese habbal

Ha még nem éltél át hasonlót, aligha képzelheted el, mennyire vegyes érzések töltöttek el minket, amikor a várandóssági tesztemen megláttuk a második, az elsőnél kicsivel halványabb csíkot.

Az eufórikus örömtől a páni félelemig minden megvolt - ám e vegyes érzések közül a negatívak hamar elpárologtak.

Soha nem felejtem el azt az egyszerre furcsa, ijesztő és csodálatos érzést, amikor először éreztem meg Misi mozgását a méhemben. Már az is rendkívüli élmény volt, ahogy egyre határozottabban domborodott a hasam, de amikor mozogni kezdett odabent... Leírhatatlan!

Imádtam, amikor Misi belül rugdosott, Tylla pedig kívülről simogatott - mindkettőnket ugyanazzal a mozdulattal. :) Az ingyenes tanulmányunkban is említett kapcsolat-analízis alkalmak mindegyike életünk legszebb emlékei közé tartozik.

Ahogy növekedett a pocakom(ban Misi) és jöttek a nyári hónapok, egyre nehezebben bírtam a meleg időt. Néhányszor rosszul is lettem, amikor úgy indultunk el otthonról, hogy elfelejtettünk vizet vinni magunkkal.

Ekkor már Tylla mindenhová elkísért minket, hogy vigyázzon ránk. Még egy százmilliókat érő, de csak tízezer forintba kerülő képzést is kihagyott, hogy mellettünk lehessen.

Tylla jegyzete

Úgyse tudtam volna az előadásokra figyelni. A következő, hasonlóan különleges alkalomra viszont már családilag megyünk.

A nyár vége felé jelentkezett az első komolyabb probléma: az elfogyasztott víz kiürítése egyre nehezebben ment a szervezetemnek. Óvatosságból igénybe vettem a partnercégünk kínálatából azt a fahéjas ízesítésű gyógyteát, melyről már korábban megtapasztaltam, hogy igen hatékonyan képes segíteni a testem vízháztartásának a működését. Ez később nagyon jó döntésnek bizonyult.

A lábaimon az ödéma csökkent, más testrészeimen pedig meg sem jelent. Teljesen azonban nem tűnt el.

Így amikor a második, még komolyabb figyelmeztető jel is megjelent, megfogadtuk a háziorvosunk tanácsát és az általa írt beutalóval a rendelőből rögtön az Egyesített Szent István és Szent László Kórház felé vettük az irányt.

Hogy mi volt a második figyelmeztető jel és mi történt a kórházban, arról majd a cikk folytatásában olvashatsz. Szükségem van még némi időre, hogy eldöntsem, mit osszak meg az élményeimből egy ilyen nyilvános felületen.

Két hét múlva a sikeres emberek gondolkodásába nyerhetsz újabb bepillantást itt a Szülőnevelés Blogon.

Legyetek jók, amennyire tudtok!

Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!