Sikeres szokások
Így hívom azokat a gyors sikert ígérő, ám hosszú távon károsnak bizonyuló praktikákat, melyek a múltkor említett alapelvvel nem törődve a vetés nélküli aratás - valójában nem létező - "titkát" kínálják.
Társadalmunkban manapság sajnos ez a domináns paradigma. Tízből legalább kilenc ember csak aratni akar. Azt viszont gyorsan, sokat és sokszor. Sőt: legszívesebben az aratást és a betakarított termés feldolgozását is mással végeztetné el, hogy többet foglalkozhasson igazi feladatával: a fogyasztással.
Ők nyilván nem érnek rá ilyen cikkeket olvasni.
Nem is nekik szól ez az írás,
hanem neked.
Közel száz éves az a felszínes, csalásra és megtévesztésre építő szemléletmód, melyet a néhai Stephen R. Covey találóan személyiségetikának nevezett, megkülönböztetve azt a korábbi évszázadokban alkalmazott jellemetikától. A személyiségetika trükkjeivel az élet egyik területén elért sikernek gyakran a többi terület teljes csődje az ára.
Ennek a felemás, keserű "sikernek" a legismertebb formája, amikor a karrierre, az anyagi gyarapodásra rámegy valaki egészsége és/vagy magánélete. A legtöbb embernek azért (is) vannak ellenérzései a pénzzel kapcsolatban, mert tévesen azt hiszik, csak ilyen áron lehet vagyonhoz jutni.
Csakhogy van egy másik út is.
Egy lassúbb és fáradságosabb mód, mely az élet összes területén egyszerre lehetővé teszi a valódi, tartós siker elérését. Ez a fentebb már említett jellemetika lényege: az elvekre épülő életmód, melyhez többek közt azt a tényt is el kell fogadni, hogy az emberi kapcsolatok világában is először vetni kell.
A szülőnevelés szintén erre a paradigmára épül. Abból az összetett felismerésből indul ki, hogy
- a gyermek leginkább abból a szülői mintából tanul, amit otthon nap mint nap lát; tehát
- a gyermekünket főleg azzal neveljük, akik valójában vagyunk; ezért
- magunkat kell olyan emberekké formálnunk, amilyenné a gyermekünket nevelni akarjuk - és
- ezt akár már a gyermek fogantatása előtt elkezdhetjük; sőt: a lehető leghamarabb el is kell kezdenünk, mert
- önmagunk jobb emberekké formálása egy rendkívül időigényes folyamat.
A személyiségetika hívei ezt a jellemfejlesztő munkát próbálják megspórolni. Ezért nem érhetnek el tartós sikert.
A folyamat ugyanis éppen annyira fontos, mint a végeredmény. Ha kispórolunk valamit a folyamatból, annak a végeredmény látja kárát.
A személyiségetika gyorstalpaló módszerei önmagukban csak tüneti kezelésre alkalmasak. Az ígéretekkel ellentétben valójában nem megoldják a problémát, csak elrejtik, átmenetileg elhalasztják, esetleg elcserélik egy másik (többnyire még nagyobb) problémára.
Mi tudunk ennél jobbat, amivel a tünetek okait lehet megszüntetni - és a blogunk cikkeiben apránként meg is osztjuk veled. Ha kérdezni akarsz tőlünk valamit, megteheted egy hozzászólásban - vagy ide kattintva privátban is.
Még az év vége előtt a "Kitartásdíj" cikksorozat is folytatódik itt a Szülőnevelés Blogon. A decemberi cikkben arról is olvashatsz, mire számíthatsz tőlünk jövőre.
Legyetek jók, amennyire tudtok!
Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!