Amióta a tegnapi cikkemben megemlítettem a szülői mintát és az alkoholt, újra és újra eszembe jutnak a múlt pénteki érettségi találkozónk bizonyos részletei. Nem hagynak nyugodni a 20-a esti és a másnapi tapasztalataim közötti ellentmondások.

A 15 éves érettségi találkozón összesen 22-en jelentünk meg. Egyikünk sem kamasz már. Azok az indokok, melyek miatt egy kamasz alkoholos ital(oka)t fogyaszt, nálunk már nincsenek meg. Rég benőtt a fejünk lágya.

Legalábbis ezt mondjuk magunknak.

Nem volt alkalmam mindenkivel beszélgetni a találkozón - ahhoz egy ekkora társaságnál 4-5 óra túl kevésnek bizonyult -, de úgy láttam, hogy rajtam kívül csak ketten voltak, akik egész este nem kértek alkoholtartalmú italt. (Ők kocsival jöttek a helyszínre.)

Az egyik - mások szerint "mintaapa" - férfi legelső rendelése egy rövidital volt. Pontosan tudta, hogy épp a röviditalok nincsenek benne a mindenképpen fizetendő "szet árban". (Hogy miért, azt most inkább nem magyarázom.) Ha jól értettem, 3 olyan pohárka szesz többe került, mint a szet ár...

Volt köztünk olyan édesanya, aki időnként még szoptatja a gyermekét. Neki "csak" sört láttam a kezében. Az benne volt a szet árban...

A társaság egyik fele folyamatosan a dohányzó részben tartózkodott. Persze nem mindvégig ugyanazok az emberek. Váltották egymást...

A beszélgetések többször visszakanyarodtak a "válság" és az anyagi nehézségek témájára, a hőn szeretett hazánkban oly népszerű "Ki tud többet panaszkodni?" nevű társasjátékra...

Mindezek után másnap a konferencián szóba került, hogyan érheti el a szülő, hogy a kamasz gyermek ne váljon alkoholistává. Vekerdy Tanár Úr válaszának az egyik kulcspontja az volt, amit tegnap kifejtettem. A másik: az érzelmileg sérült gyermekből sokkal könnyebben lesz alkoholista vagy egyéb függő.

"És ilyen értelemben én azt gondolom, hogy a kamaszok sok mindent kipróbálnak és ha egyébként megfelelő családi háttérből jönnek, nem lesznek alkoholisták, kemény kábszeresek vagy egyéb függők. Zárjel: a kemény kábszeresek kivétel nélkül úgy lépnek a kamaszkorba, hogy súlyos érzelmi deprivációban, súlyos érzelmi nélkülözésben szenvednek. És a kipróbálóknál pedig ez nincs meg."

A délutáni interjúban az a magyar ember, aki szinte előbb lett önerejéből milliomos, mint nagykorú, elmondta, hogyan érte ezt el. Többek közt úgy, hogy míg más kortársai egy-egy osztálykirándulás során 500 forintot vagy még többet elköltöttek olyan üdítőre, melynek palackja máshol (ahol nem a turistákból élnek) 150 Ft, ő nem tette. A kis összegeket sem hagyta ilyen könnyen kifolyni a keze közül... Fontosnak tartotta megemlíteni a véleményét az élvezeti szerek fogyasztásáról és a szerencsejátékról: "az ezekre való pénzköltés a legnagyobb pénzkidobás, ami létezhet".

Hogy a fent részletezett kétféle minta közül melyiket adod inkább tovább a gyermeke(i)dnek, a te döntésed és a te felelősséged.

Holnap Szilvi hoz néhány, a tegnapi és a mai cikkhez egyaránt kapcsolódó idézetet.

Legyetek jók, amennyire tudtok!

Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!