közlemény
Nem tudom, felfigyelt-e a jelenleg még igen kis létszámú, ám napról napra növekvő olvasóközönségünk bármelyik tagja arra a szánalmas támadási kísérletre, mellyel egy szegény, szerencsétlen, megkeseredett, gyáva ember próbálta tegnap lejáratni a frissen indult Szülőnevelés Blogot - pontosabban személy szerint engem.
Az illető, akit akkor sem kívánnék név szerint említeni, ha tudnám a valódi nevét, már évekkel ezelőtt is minősíthetetlen stílusban acsarkodott az ellen, aminek engem vélt. Bár az a fiktív kép, amit az én személyemre - a jelek szerint még mindig - kivetít, sohasem egyezett azzal, aki és ami valójában vagyok, be kellett látnunk, hogy őt erről úgysem győzheti meg senki és semmi, amíg szerinte csak kétféle vélemény létezhet: az övé és a helytelen.
Az említett névtelen személy korábban máshol tett megnyilvánulásai mind azt bizonyították a számunkra, hogy neki egyfajta perverz gyönyörűséget okoz, ha beszólhat valakinek vagy leszólhat, becsmérelhet valakit. (Persze mindig csak álnéven írva, bizonyítási kényszer és a felelősségre vonás veszélye nélkül - sosem szemtől szembe...) Az ilyen hatalmi drámákból merít erőt, ettől érzi különlegesnek magát.
Mivel az itteni egyetlen, azóta már kimoderált hozzászólását egy káromkodással kezdte, majd egy teljesen alaptalan, személyeskedő célzással próbált megsérteni engem (pedig a cikk nem is rólam szólt, csak megosztottam egy mástól kapott hírt az olvasóinkkal), egyértelmű, hogy még mindig ugyanott tart, ahol évekkel ezelőtt, amikor zaklatni kezdett.
Nem véletlen, hogy egy olyan íráson bőszült fel, amely valaki másnak a sikeréről, méghozzá pénzügyi sikeréről szól. A jelek szerint ez a szegény ember most is ugyanazok a korlátok között gondolkodik, ugyanazoknak a tévképzeteknek és előítéleteknek a rabja.
Mi azonban már rég továbbléptünk. Fejlődünk és gyarapodunk. Nem hagyjuk, hogy bárki szétrombolja, amit felépítettünk és/vagy visszatartson minket.
A fentebb említett egyént véglegesen kitiltottuk a Szülőnevelés Blogról, hogy soha többé ne rondíthasson ide. Ha a későbbiekben akár ő, akár egy hasonlóan korlátolt sorstársa egy másik regisztrációt használva próbálkozna itt, jellegzetes viselkedése - névtelenség, öncélú kötözködés és gúnyolódás, támadó hangnem, a negatívumok folyamatos hangsúlyozása, homályos célozgatások, erőltetett témaváltási kísérletek (hogy a mi blogunk minél inkább őróla szóljon), a jó ízlés és a tények semmibe vétele - úgyis elárulná őt. Amennyiben lesz ilyen, azt a helyzetet ugyanúgy fogjuk kezelni, mint a mostanit.
Meg kell értened, hogy a Szülőnevelés Blogot mi hoztuk létre. Miattunk olvasod te is. Mi adjuk hozzá az arcunkat és a nevünket, ezért mi döntjük el, kinek mit engedünk meg itt és mit nem.
Ebben az értelemben a blogunk a mi magánterületünk. Az illedelmes vendégeket szívesen látjuk, a kártékony betolakodókat, rendbontókat pedig elzavarjuk.
Az értelmes, intelligensen megfogalmazott, építő jellegű, segítő szándékú kritikának van helye a blogunkon. Az oktalan mocskolódásnak, sárdobálásnak, személyeskedésnek, hazugságnak és rágalmazásnak nincs. Arra már épp elég hely van máshol.
A nyitóoldalon holnap már olvasható lesz a blogindító bejegyzés folytatása.
Legyetek jók, amennyire tudtok!
Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!