Szülőnevelés Blog  

CSR (VTF) másképp

Legutóbb azt ígértem neked, hogy a mai cikk elolvasása után már az is világosabb lesz számodra, miért foglalkozunk a The Corporation - A pénz birodalma című filmmel ebben a személyes felelősségről szóló rovatban. Nos, alább megtalálod a film következő részletét, melynek az első 10 másodperce volt erre a legfőbb indok. Persze a többit is érdemes megnézned.

Jó néhány érdekes kérdést vetnek föl a videó elején megszólaló férfi mondatai:

"Mindenki követ
el hibákat néha.
De ezért nem lehetek
személyesen én a felelős!"

Az első két kérdés, melyek Szilviben és bennem egyaránt fölmerültek:

Miért nem?
Miért ne vállalhatná
a személyes felelősséget a hibáiért?

Idővel e két kérdéshez továbbiak csatlakoztak.

Csak nem azért, mert sem a szülei, sem az iskolarendszer nem nevelték őt a felelősségteljes magatartásra? Vagy azért, mert azt tapasztalta, hogy mások hibáiért is folyton őt akarják felelősségre vonni, mert a környezetében lévők mindig elhárítják magukról a felelősséget - őrá? Netán mindkettő az ok egyszerre? Lehetséges, hogy mindkettő egyaránt ugyanarra a még mélyebben megbújó - ahogy Bogár Professzor Úr fogalmazott tavaly december 10-én: "lelki, erkölcsi és szellemi természetű" - okra vezethető vissza?

A filmből kiderül: a modern részvénytársaságok létrejöttének az egyik oka az volt, hogy bizonyos emberek nem tudták vagy nem akarták vállalni a személyes felelősséget a tetteikért.

Mind az angol szövegben használt responsible szó, mind a magyar megfelelője, a felelős arra utal, hogy az ilyen jelzőt viselő embernek felelnie kell (a felelet angolul response) bizonyos kérdésekre. Szerintem többek közt ezekre a kérdésekre is felelnie kell önmagának újra és újra:

• Mennyiben az én érdemem, hogy így alakultak az események?
• Mennyiben az én hibám, hogy nem alakultak jobban?
• Ha hibáztam, pontosan milyen hibát követtem el?
• Mit tanulhatok a történtekből?
• Mit tehetek azért, hogy helyrehozzam a kárt, amit a hibámmal okoztam?
• Mit tehetek azért, hogy ne kövessem el ugyanezt a hibát újra?
• Mit tehetek azért, hogy ezt a hibát mások se kövessék el?
• Hogyan segíthetek másoknak az ő hibáik kijavításában?

Akár hiszed, akár nem, a fenti felsorolás korántsem teljes. Igen, tudom: szörnyen fárasztó akár csak egyszer is végigmenni egy ilyen vagy még hosszabb kérdéssoron. Pont ezért igyekszik ezt megspórolni az emberek többsége. Mert energiaigényes.

Mint az Univerzumban minden, ez is az energiáról szól. James Redfield sokkal érthetőbben leírja ezt A mennyei prófécia című, kalandregénynek álcázott művében, mint ahogyan én tudnám.

Van egy rossz hírem
a számodra, kedves olvasóm.

A párkapcsolat, a házasság (pláne, ha gyermeket nevelő párról van szó) "partnership" módjára működik, vagyis úgy, mint egy Kht.: a tagok felelőssége korlátlan és egyetemleges.

Mindkettőtöknek külön-külön is 100% a felelőssége mindenért, ami a kapcsolatotokban, a családotokban történik. Ha csak 50-50% felelősséget vállaltok, hamar gondotok lesz abból, hogy egy adott dolog melyikőtök 50 százalékába tartozik bele.

Épp mostanában múlt tíz éve, hogy az egyik tanárom kihangsúlyozta: jogilag a felelősség lényege nem az, hogy mivel felelsz, hanem az, hogy miért. A korlátlan és egyetemleges felelősség azt jelenti, hogy bármekkora legyen is az, amiért felelősséget vállaltál, az egészért felelős vagy és egyedül rajtad számon kérhető minden, ami vele kapcsolatos.

Emlékszem, mennyire bolondosnak tartottam a tanár urat, amikor azt mesélte, hogy nincs otthon televíziója. Nem értettem, miért, de az eltelt évek alatt annyira megértem, hogy most már megértem. Ezt is megértem! :)

Ennyit a videó első 10 másodpercéről!
Ideje rátérnünk a többire.

A Társaságot nemcsak a jog kezeli személyként, hanem az angol nyelv is, mely a cégneveket ugyanúgy névelő nélkül használja, mint egy ember személynevét. A videóban egyetlenegyszer hallhatod úgy, mintha egy cég nevét névelővel mondanák, de ott sem erről van szó. Abban az esetben a névelő a cégnév (The Body Shop) része.

Ha egy angol nyelvű szövegben egy számomra ismeretlen név fordul elő, legfeljebb a szövegkörnyezetből deríthetem ki, hogy emberről vagy cégről van szó. Az még segíthet, ha személyes névmással is említik a név birtokosát, mert az cég esetén semleges nemű...

Továbbra is a filmben megszólaló személyek kommunikációjának a kongruenciáját vizsgálva meg kell jegyeznem, hogy Sir Mark Moody-Stuartnak ez a félmondata: "arra is szükségünk van, hogy a társadalom hasznos tagjainak lássanak bennünket" szerintem sokkal pozitívabban hatna, ha nem pont a "lássanak" szóra tette volna a hangsúlyt. Így számomra inkább azt közvetíti, hogy a Társaságnak elég, ha a társadalom hasznos tagjának látszik. Nem akar valóban az lenni, csak a látszat fontos neki.

Azt, hogy a Royal Dutch Shell egykori elnöke éppen banyánfát (banyan tree) említ a példájában, annyira érdekesnek találom, hogy egy külön cikket szentelek az elemzésének. Döbbenetesen sokféleképpen értelmezhető, hogy "véletlenül" pont ezt a fát nevezte meg! Egy olyan fát, amely történetesen igen jó metafora a Társaság leírására...

A dokumentumfilmnek ebben a részében már elkezd kibontakozni a kép arról, hogy milyen "személyiségjegyekkel" rendelkeznek a tőzsdén jegyzett részvénytársaságok. Emberek milliárdjainak az életére vannak nap mint nap alapvető hatással olyan "személyek", "akiknek" nincsenek erkölcsi gátlásaik, sem lelkiismeretük és miközben igyekszenek a társadalom hasznos tagjainak látszani, a saját érdekeiket minden másnál előbbre helyezik. A te érdekeid, az enyémek és mindannyiunkéi elé. Ahogy manapság a bankokról (melyek ugyebár szintén részvénytársasági formában működnek) szokás mondani:

"A nyereséget privatizálják,
a veszteséget államosítják."

Merthogy ezt jelentik az externáliák. A menüt ők eszik meg (és ne feledjük: náluk az úgynevezett telítődési pont nem létezik, vagyis sosem laknak jól), de a számlát - melynek a végösszege az étvágyuk ismeretében végzett számításaim szerint megközelítőleg 1 lemniszkáta - eszük ágában sincs állni.

Szerinted ez rendben van így?

Ha a te válaszod is nemleges, mint a miénk, olvasd el a rovat további cikkeit is! Miután alaposan körbejártuk a problémát, a megoldásról is lesz szó.

Addig is, amíg megjelenik ebben a sorozatban a következő cikk, gondolj vissza, miket válaszoltál az előző cikkben föltett kérdéseimre!

Legközelebb jövő szerdán olvashatsz új cikket itt a Szülőnevelés Blogon. Pont arról, hogy addig miért nem kerül(t) föl új cikk.

Legyetek jók, amennyire tudtok!

Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!