Mese habbal

Ugye ismered a mondást, hogy az élet gyakran olyan helyzeteket teremt, melyek a legvadabb fantáziát is könnyedén túlszárnyalják? Nos, nemrég ismét megtapasztaltam e mondás igazságát.

Kis családommal épp egy hivatalos ügy közepén voltunk, amikor hirtelen megcsörrent a közösen használt mobiltelefonunk. Már a csengőhangból tudtam: egy ismerősünk keres minket.

Azzal a szándékkal vettem föl a telefont, hogy röviden közlöm a vele: a hivatalos ügyünk befejeztével visszahívom. Így is tettem, ám onnantól kezdve már nem tudtam teljesen az ügyintézésre figyelni, mert az ismerősünk különös hangsúllyal mondta: fontos, hogy minél előbb beszéljünk.

Egy kis visszatekintés

Jó néhány hónappal ezelőtt a hűtőszekrényünk az egyik menetrendszerű leolvasztás után nem volt hajlandó újra szolgálatba állni.

Alapos megfontolás után úgy döntöttünk, egyelőre nem veszünk másikat, hanem korlátozott anyagi erőforrásainkat inkább Misi fiunk egészséges táplálására összpontosítjuk - meg arra, hogy legyen erőnk lépést tartani kedvenc kis örökmozgónkkal.

Ez olyan minőségi étrendet igényel, melynek finanszírozása kezdetben szinte megoldhatatlannak tűnt. Vannak olyan, nálunk sokkal jobb anyagi helyzetben lévő emberek, akiknek "nincs pénzük" arra, hogy ilyen módon belülről ápolják a testüket. Nekünk belefér, hogy az átlagosnál egészségesebben étkezzünk, mert fontosnak tartjuk. Nincsenek viszont olyan kiadásaink, mint mondjuk kábeltévé, lakáshitel vagy egy új kocsi törlesztőrészletei.

A fagyasztószekrényünk - bár idősebb, mint a hűtő - továbbra is jól működött, így tudtuk, hogy az ételeink hűtése rendszeresen cserélt jégakkuk használatával megoldható. Vállaltuk az ezzel járó kényelmetlenségeket, hogy az egészségesebb étrendet megengedhessük magunknak.

Ezzel volt kapcsolatos a fontos ügy, ami miatt családunk egyik barátja keresett minket.

Megtudta, hogy egy távoli ismerőse költözni készül - és a majdani új otthonában beépített hűtőszekrény van, ezért nem fogja magával vinni azt, amit korábban használt.

Kilátásba került, hogy azt a több éves, de egyébként tökéletesen működő hűtőszekrényt megkapjuk ingyen - amennyiben megoldjuk a szállítását néhány metrómegállónyi távolságból. Csak pár nap volt hátra a költözésig.

Óra indul!

Ez vezetett oda, hogy a Csodalámpa-tervem múlt hónapra tervezett része nem sikerült. Átkerült a fókusz arra, hogy

• helyet csináljunk a hűtőszekrénynek az otthonunkban és
• olyan fuvart szerezzünk arra a néhány megállónyi távra, melyet ki is tudunk fizetni.

Mindezt augusztusban,
hó végén.

Egy szerdai napon volt esedékes a költözés. Az előző hétvége nálunk pakolással telt, hogy legyen hová tenni az "új" hűtőnket.

A kapcsolati tőkénk révén a másik kérdés is megoldódott. Szilvi legjobb barátnője, Balázs Boglár jóvoltából találtunk olyan költöztetőket, akik vállalták a fuvart. Egy nappal a költözés előtt, számunkra megoldható összegért. A hűtő tulajdonosa - aki Boglárban a telefonbeszélgetés során egy nagyon kedves és értelmes ember benyomását keltette - azt mondta, hogy kedden 16 órára kipakol a háztartási gépből, hogy az szállítható legyen. Azt kérte, hogy akkorra menjenek érte.

Váratlan fordulat

Eljött a keddi nap. Izgatottan vártuk, hogy megszólaljon a kaputelefon, vagy esetleg a mobil. 18 óra után Boglár a kérésünkre kiderítette az immár bő két órás késés okát. Elmondta nekem, amit megtudott - és a tőle hallottak okozták a cikk címében említett élményt.

Mint kiderült, a költöztetők annak rendje és módja szerint megjelentek a megbeszélt helyen és időben. Valóban ott volt a hűtőszekrény, de nem volt üres. A berendezés nem kicsit ittas tulajdonosának adakozó akadozó beszédéből a két munkásembernek először csak annyit sikerült kihámozni, hogy nincs hová kipakolni az ételeket. (A bölcs francia tömör megfogalmazásában: Vattafák?!)

Ahogy az alkoholgőzön átjutott az az információ, hogy költöztetők állnak előtte, az illető elkezdte követelni, hogy azonnal vigyék őt az új lakásába a hűtőjével együtt. (VATTAFÁÁÁK?!)

Nem sikerült
szót érteniük egymással.

Mivel a tulaj akarata ellenére nem hozhatták el a háztartási gépet, a költöztetők a szállítandó áru nélkül távoztak. Az előre kialkudott összeget megkapták, elvégre ami rajtuk múlt, azt megtették a vállalt szolgáltatás teljesítése érdekében.

Az ételeinket pedig most is ugyanúgy hűtjük, mint korábban.

Az említett hűtőszekrény további sorsa számunkra ismeretlen. A gazdájáé is. A családunk barátja sem áll szóba vele azóta.

Velünk persze igen.

A bizalom elve - melynek lényege, hogy hosszú távon csak akkor őrizheted meg az emberek bizalmát, ha valóban megbízható vagy - ezúttal is tévedhetetlen pontossággal működött. Aki a gyakorlatban megbízhatónak bizonyult, legfeljebb némi pénzt veszített, miközben az emberi kapcsolatai megerősödtek. Akinek pedig fény derült a megbízhatatlanságára, annak több kapcsolata is ráment erre. Ha így folytatja, végül teljesen magára marad.

A többi tanulságot vond le magadnak!

Két hét múlva Szilvi Drágám mesél nektek itt a Szülőnevelés Blogon.

Legyetek jók, amennyire tudtok!

Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!