Elmetorna

Sok más ősrégi bölcsességhez hasonlóan ez is az igazság több rétegét sűríti egybe. Ha akarod, értheted szó szerint és gondolhatod, hogy a változatos, kiegyensúlyozott táplálkozás fontosságáról szól. Persze értelmezheted a "szellemi táplálékra" való utalásként is.

Számunkra azonban
ennél sokkal többről szól.

Arról, hogy az emberi létezésnek (legalább) négy dimenziója van:

• fizikai,
• érzelmi,
• szellemi és
• lelki.

Világunk számos (vagy inkább számtalan) gondja abból ered, hogy rengeteg ember figyelmen kívül hagyja ezt a tényt. Sőt, talán minden bajunknak ez a gyökere. Az, hogy többnyire csak egy- vagy két-, nem pedig (legalább) négydimenziós - testtel, szívvel, elmével és lélekkel egyaránt rendelkező - lényekként tekintünk önmagunkra és egymásra.

Ennek a torz látásmódnak (melyet Szilvi Drágámmal "rész-ember paradigma" névre kereszteltünk) a következménye az, ahogyan (el)bánunk

• magunkkal,
• embertársainkkal,
• az állatokkal,
• a növényekkel és
• Föld Anyánk élettelen(nek vélt) részeivel.

Előttem van észak?

Egy örökkévalóságig keresheted a boldogsághoz vezető utat, de szinte biztos, hogy nem találsz rá, ha nincs

• egy kellően pontos térképed és
• egy jól betájolt iránytűd.

Hiszen e kettő nélkül

• a hatékonyság azt jelenti, hogy ugyanannyi idő alatt többször tévedsz el, mint mások;
• a pozitív hozzáállás csak arra jó, hogy könnyebben veszed, amikor rájössz: már megint eltévedtél;
• még a kitartással se mégy sokra, mert csak egy végtelenül parányi matematikai, mindössze elméletben létező valószínűsége van annak, hogy valaha célba érsz - gyakorlatilag szinte semmi esélyed nincs rá.

A probléma

A rész-ember paradigma olyan, mint egy nyomdahibás térkép, amelyről a színek nagyobbik fele hiányzik. Ha ez a hiányos térkép alapján - ráadásul megbízható iránytű nélkül - próbálsz tájékozódni, aligha jutsz el oda, ahová indultál. Mégis hogyan lehetnél boldog úgy, hogy a négy alapvető emberi szükségleted - élni, szeretni, tanulni, maradandót alkotni - közül csak eggyel vagy kettővel törődsz?

A megoldás

Gondolom, egyetértünk abban, hogy a jó térkép és iránytű létfontosságú a tájékozódáshoz. A kitartás, a pozitív hozzáállás és a hatékonyság akkor ér valamit, ha ez a kettő már megvan.

A tájat kellő pontossággal leíró térkép a teljes ember paradigma, mely létezésünknek mind a négy dimenziójára tekintettel van. A jól betájolt iránytű pedig a szilárd, a természet és az emberi kapcsolatok működését vezérlő elveken alapuló jellem.

Ezekről tanulunk az előző cikkben említett könyvekből, a segítőinktől - és egymástól.

Szilvi Drágám kiváló mesterem abban, hogyan figyeljek jobban oda a szív szavára. Mind a sajátoméra, mind az Övéére, mind pedig mások szívének a szavára.

Saját térképet
és iránytűt készítünk.

Elsősorban azért, hogy majd a gyermekeinket is megtaníthassuk erre a tudományra.

Ahogy a bölcs francia mondja:

                   "Vess el egy gondolatot - tettet aratsz.
                   Vess el egy tettet - szokást aratsz.
                   Vess el egy szokást - jellemet aratsz.
                   Vess el egy jellemet - sorsot aratsz.
                   Vess el egy sorsot - történelmet aratsz."

Ezt a tanulási és fejlődési folyamatot semmilyen trükkel nem lehet megkerülni vagy lerövidíteni. Vetés és az elvetett növények gondozása nélkül nincs aratás.

Később majd azokról az emberekről is ejtünk néhány szót, akik nem ismerik vagy nem fogadják el ezt az egyszerű természeti törvényt. Előbb azonban egy másik fontos alapelvről szerzett tapasztalatunkat meséljük el neked itt a Szülőnevelés Blogon.

Legyetek jók, amennyire tudtok!

Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!