soron kívüli cikk

Pár napja találtam rá a fenti című cikkre. Az olvasása közben először helyeslően bólogattam, de aztán elérkeztem egy olyan részhez, amelyiknél kérdőn oldalra billent a fejem. Néhány mondattal később magasra fölszaladt mindkét szemöldököm, utána pedig egyre szorosabban egymás közelébe húzódtak. Amikor a cikk alatti hozzászólások elolvasásával is végeztem, hosszú percekig nem tértem eléggé magamhoz a döbbenettől.

Miután fölvettem az államat a padlóról és visszaraktam a helyére, elhatároztam, hogy egy cikkben osztom meg veletek a véleményemet. Úgy terveztem, előbb befejezem a beszámolót az első Családi Pénzügyi Szemináriumról, hiszen azt már megígértem nektek. Alább azt is elolvashatod, miért gondoltam meg magamat.

Ez volt az a mondat, amelynél először megfordult a fejemben, hogy az említett cikkben valami nem stimmel:

"Ha viszont a megkeresett pénz egy részét félreteszik, akkor abból úgy lesz több, később elkölthető pénzük, hogy nem kell érte külön dolgozniuk."

Hogy mi a bajom ezzel a mondattal?

Az, hogy vagy átlagos pénzügyi életvitelt javasol (a bevételek egy részének a félretevését azért, hogy később legyen mit elkölteni) - annak pedig semmi perspektívája nincs - vagy annyira "leegyszerűsítve" magyarázza a sikeres pénzügyi életvitelt, hogy épp a lényegét hagyja ki: a félretett pénz befektetések általi gyarapítását.

"Különböző élethelyzetekben erősítheted meg bennük, hogy így van ez rendjén.

Vidd magaddal őket, amikor bankba mész. Lássák, érezzék, hogy azon a komoly helyen nagy dolgok történnek."

Ennek a folytatásnak a láttán lettek kérdőjel alakúak a szemöldökeim. Enyhén szólva túl fennköltnek éreztem az utóbbi mondat stílusát. A következő mondat még furcsább volt a számomra:

"Odaadod a pénzedet egy időre, hogy aztán később többet kapjál vissza."

Rengeteg kérdés futott át az elmémen. Most csak néhányat említek meg.

• Az lenne a cikk szerzője szerinti "nagy dolog", hogy a pénzét odaadja a banknak?
• Vagy az, hogy a bank ad neki rá egy olyan kamatot, ami szinte mindig az infláció alatt van?
• Vajon van-e bármi fogalma a cikk szerzőjének arról, mire használja egy bank az ügyfelei pénzét?
• Tudja-e, hogy a bank az ő betétjének a többszörösét helyezheti ki hitel formájában, jóval az infláció fölötti kamatra?

Hamar megkaptam a választ:

"Amikor nyaralni mentek, meséld el nekik, hogy azért lehettek ott gondtalanul, mert a bankba tett pénz lehetőséget teremtett rá.

Ha nem dolgoztattátok volna a pénzt, akkor most nem nyaralnátok, hanem apa dolgozna, hogy lehetőleg gondtalanul élhessetek."

Nos, ez szerintem tipikusan az átlagos pénzügyi életvitelre vall. A pénz dolgoztatása alatt azt érti, hogy a banknak adja (infláció alatti kamat ellenében), amíg el nem költi valami olyasmire, ami nem hoz neki bevételt. A pénze így dolgozik ugyan, de nagyrészt nem neki...

Ennek fényében a többi, Szegény Papára emlékeztető tanácsa sem lepett meg, csak elszomorított.

"Tanítsd meg őket, hogy fontos a tanulás, mert nagyobb lehetőségeket kapnak általa, hogy felnőttként jobban keressenek, nagyobb célokat is elérhessenek."

Mintha pénzhez jutni csak úgy lehetne, hogy alkalmazottként keresi meg az ember... Mintha a tanulás legfőbb vagy akár egyetlen értelme az volna, hogy jobban tudjunk dolgozni valaki másnak... Mintha nem a harmadik évezredben lennénk, annak is már a második évtizedében...

Szilvia jegyzete

Őszintén remélem, hogy "a tanulás" eredményességének a megítélésében Sipos Ottó az iskolai osztályzatokon kívül mást is figyelembe vesz.

"Értesd meg velük, hogy hiába keresnek akár sok pénzt, ha nem tudnak megtakarítani, akkor örökké dolgozniuk kell, és egyúttal lemondanak az életük könnyebbé tételéről."

Ismét úgy fogalmaz, mintha a kereset (más szóval: fizetés) lenne az egyetlen (vagy az egyetlen "tisztességes") jövedelem - és most sem említi a befektetések fontosságát...

"A hitel nem ördögtől való. Segíthet nekik saját otthonuk megteremtésében."

Még elméleti lehetőségként se kerül szóba, hogy hitel nélkül is lehetne saját otthonuk úgy, hogy maguk teremtik rá elő a pénzt...

Ám az, amitől úgy zuhant az állam a padlóra, hogy majdnem darabokra törött, nem a cikkben volt, hanem alatta. A PIQ-koalíció két tagja is hozzászólt. A hölgyek semmi olyasmit nem tettek szóvá, amiket én a fentiekben. Mindketten dicsérték a szerzőt. Egyikük - épp a diszfinancia fogalmának a megalkotója, a koalíció ötletgazdája - megkérdezte tőle, volna-e kedve cikket írni a koalíció blogjára. Még meg is osztották a cikket a koalíció Facebook oldalán...

Szilvia jegyzete

Szerinted is "így van ez rendjén"? Valóban azt és úgy kéne tanítani a gyermekeknek, amit és ahogyan Sipos Ottó cikke javasolja? Csak mi ketten érezzük úgy, hogy nem?

Nem hagyott nyugodni a kérdés, hogy a pénzügyi kultúra színvonalának emelésére szerződött hölgyek vajon miért bánnak így ezzel a cikkel és a szerzőjével. Miért tesznek úgy, mintha a cikkbeli tanácsokkal minden "rendjén" lenne? Elhatároztam, hogy megkérdezem magát az ötletgazdát, Himer Csillát. Bár személyesen még nem találkoztunk, a Facebook révén egy kicsit már összeismerkedtünk. Épp az zavart, hogy nem olyannak ismertem meg őt, aki az általam fentebb kifogásolt részeket (köz)beszólás nélkül hagyja...

"Az mindenképpen dicséretes, hogy a szerző egyáltalán foglalkozik ezzel a témával," írtam a Csillának küldött üzenetben, "de több olyan dolgot is találtam az írásában, amit finoman szólva nem lájkolok. A PIQ-koalícióból ketten is dicséritek a szerzőt, de egyikőtök sem említette, hogy a cikk tartalmában bármi kifogásolni valót talált volna. Nem értem, hogy lehet ez."

A válaszában Csilla többek közt kifejtette, hogy a pénzügyekben "rengeteg különböző vélemény van forgalomban". Azt írta, hogy a vendégírók meghívásával az egyik célja a különböző vélemények cseréjének az elősegítése és kért, hogy konkrétan fejtsem ki, melyik pontokkal nem értettem egyet - "úgy, hogy minél többen olvashassák". Nos, remélem, látod, hogy igyekszem ennek a kérésének eleget tenni. :)

Ám ezzel még nincs vége.

Megjelent ugyanis a PIQ-koalíció Facebook oldalán, az említett cikk megosztása alatt egy hozzászólás a koalíció nevében, melyben az szerepel, hogy "egy megszólítás" (feltételezésem szerint az én üzenetemre céloz, hacsak nem írt más is a koalíció valamelyik tagjának ugyanaz a cikk kapcsán) szerint "érthetetlen", hogyan tudta "pénzügyi nevelőként" "like-olni".

Nos, a pénzügyekben forgalomban lévő rengeteg véleménytől függetlenül tény, hogy

• azt írtam az üzenetemben: én nem értem, hogy lehet, hogy mindkét hölgy a hozzászólásaiban csak dicsérte Sipos Ottót, sőt, Csilla még meg is hívta őt vendégszerzőnek (ami szerintem jóval több egy egyszerű kattintásnál a "Tetszik" vagy a "Megosztás" gombra) - nem azt, hogy a tettük "érthetetlen";
• a pénz bankban tartásánál számos jövedelmezőbb megoldás van;
• az infláció miatt a bankban tartott pénz vásárlóereje általában nem növekszik;
• rengeteg hitelből "megteremtett" otthon veszett el az utóbbi években és ez a folyamat még ma is tart;
• míg Sipos Ottó arról ír, hogy a bankba tett pénz lehetőséget teremt a nyaralásra, van olyan magyar gyermek, aki még 5 éves sincs, de már különböző játékos módszerek segítségével a befektetések alapjait tanulja;
• olyan magyar emberek is vannak, akik - bár ők maguk diszfinanciásokként nőttek föl - már évekkel az első gyermekük fogantatása előtt elkezdték fejleszteni, tesztelni, finomítani a családi pénzügyi rendszerüket.

E tények miatt jött létre ez a soron kívüli cikk. Kíváncsiak vagyunk, mi a te véleményed...

Legyetek jók, amennyire tudtok!

Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!