Szülőnevelés Blog  

Növény, állat, ember

Nagyon nehezen szántam rá magamat arra, hogy megírjam a történteket, pedig a rovat elindításakor tudtam, hogy ilyesmi is előfordulhat. Szilvi Drágám már majdnem teljesen elmesélte azt a családi drámát, amelynek Ő van a középpontjában. Ez a történet, amit most én kezdek el megosztani veletek, elsősorban Veráról szól, másodsorban rólam.

Augusztus elején gyanús elszíneződést vettünk észre Vera egyik levelén. Azon, amelyik valószínűleg a legelső, a legrégibb. Ahogy teltek a napok, a sötét színű foltok egyre nagyobbak lettek és a levél már nem állt annyira egyenesen, mint korábban. Lassan egyre lejjebb ereszkedett. Bár még nagyon keveset tudunk "növényül", az árulkodó jeleket látva felismertük, hogy baj van. Ekkor még nem tudtuk, mekkora.

Abban bízva, hogy csak rémeket látunk, úgy döntöttünk, megkíméljük Verát az utazás fáradalmaitól. Lefotóztam a levelet, megmutattuk a hölgynek, akitől Verát vettük annak idején és kikértük a véleményét. (Ne a levél hegyét nézd a képen! Az már korábban is olyan volt. A lejjebb látható sötét foltok miatt ijedtünk meg.) A hölgy azt mondta, lehet, hogy túlöntöztük a szobanövényünket. Ezt azért tartottam furcsának, mert annak megfelelően végeztem az öntözést, amit korábban ő javasolt: Vera hetente egyszer, alkalmanként egy-másfél deci vizet kapott. A fotó láttán most azt javasolta a hölgy, hogy álljunk át a kéthetente egy alkalomra, azt is úgy, hogy ellenőrizzük, milyen a föld a cserépben. "Inkább száraz legyen a földje, mint nedves," mondta.

A következő két hétben egyetlen csepp vizet sem adtunk Verának, mégis úgy tűnt, mintha a földje még nedvesebb lenne, mint amikor öntöztük. A régi, nagyra és vastagra nőt levelei közül gyors egymásutánban kettőt elveszített! Mindkettő a tövénél vált le.

Most már komolyan aggódtunk. Egyértelmű volt, hogy ezt meg kell állítanunk. Visszavittük Verát az üzletbe, ahol vettük, ám ezúttal nem volt ott a már említett hölgy. Most egy úriember fogadott minket. Megmutattuk neki Verát és elmeséltük, hogy jártunk vele. Ahogy kivette a cserepet a kaspóból, döbbenten láttuk, hogy az alján áll a víz. Hát ezért nem száradt ki Vera földje! Jóval kevesebb víz is elég lett volna neki. Annyira bántott, hogy nem jöttem rá magamtól a baj okára, hogy legszívesebben belevertem volna a fejemet a legközelebbi falba. Persze nem tettem meg. A virágbolt egy bevásárlóközponton belül található és a falai üvegből vannak...

A férfi kitisztította a kaspót és köveket tett bele, hogy a cserép ne érjen le az aljáig. Azt tanácsolta, hogy néhány órával öntözés után vegyük ki Vera cserepét a kaspóból és távolítsuk el a kaspó aljára esetleg leszivárgott, a szobanövényünk számára fölösleges vizet. Ezt azóta be is tartjuk.

Sajnos a fentiekkel még nem értek véget Vera megpróbáltatásai, így a mieink sem. Hamarosan folytatom a történetet. Addig Szilvi Drágám hoz nektek olvasnivalót a következő napokban.

Legyetek jók, amennyire tudtok!

Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!