Nem, ez nem a születés előtti kommunikációról szóló cikk, amit az eredeti elképzeléseink szerint mostanában közöltünk volna. Arra még várnod kell egy kicsit. Néhány váratlan esemény fölborította a cikkeink tervezett sorrendjét.
Tylla Drágám ragaszkodott hozzá, hogy én írjam meg az elmúlt közel három hónap izgalmainak a történetét. "Ebben a kalandban nem én voltam a főszereplő, hanem Te, Édesem," mondta. "Az olvasóink leginkább arra lesznek kíváncsiak, Te hogyan élted meg az eseményeket. Az én nézőpontom kevésbé érdekes." Időbe tellett, mire beleegyeztem és további idő kellett a cikk megírásához. Úgy döntöttem, több részletben írom meg. Így hamarabb elolvashatjátok a történet elejét.
A gyermekvállalásra készülve egy ideje nem írattam föl magamnak újabb doboz fogamzásgátló drazsét. Megbeszéltük, hogy ami még van, azt beszedem, utána pedig bő egy évet hagyunk arra, hogy a drazsék hatóanyaga teljesen kiürüljön a szervezetemből. Épp egy héttel a Blog elindítása után került sor az utolsó drazséra. Más szóval azon a héten hagytam abba a drazsé szedését, amelyiknek a vasárnapja május elseje volt. A havi ciklusom épp Anyák Napja előtt ért véget.
Ennek az "érdekes véletlen egybeesésnek" (ahogy mások neveznék) a következő egy hónap során nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget. Meg is feledkeztünk róla. Ám amikor már az ötödik hét is eltelt anélkül, hogy bármi az aktuális ciklus végét jelezte volna, újra eszünkbe jutott. Bár az utolsó drazsé beszedése óta nagyon vigyázunk arra, hogy - Tylla szavaival - "tartsuk a tisztes távolságot", egyszer mégis előfordult, hogy figyelmetlen voltam. Márpedig ha az Anyatermészet úgy dönt, hogy valamit megvalósít, egyetlen alkalom is elég neki.
Beismerem, napról napra nőtt bennem az ijedtség. Hiszen mi a babócát több mint egy évvel későbbre terveztük! Sem elméletben, sem lelkileg, sem az anyagiak terén nem készültünk még föl eléggé.
Először a háziorvosomhoz mentem, mert a nőgyógyászom csak másnap rendelt és nem bírtam volna még egy napot tétlenül várni. Amikor a doktornőnek elmondtam, mi a helyzet, azt mondta, elképzelhető, hogy már várandós vagyok, de biztos választ csak a nőgyógyász tud majd adni. Másnap annyian voltak a nőgyógyászati rendelésen, hogy nem tudtunk bejutni, csak időpontot kérni. Mivel a következő hétfő, június 13-a pünkösd volt, munkaszüneti nap, 20-ára kaptam időpontot. Majdnem két héttel későbbre!
Mégsem volt hiábavaló az utunk a nőgyógyászatra. A váróban az én drága férjecském észrevett egy plakátot és a mobiltelefonjával le is fotózta:
Mára be kell érned ennyivel. Addig is, amíg elkészülök a cikk folytatásával, adok egy jó tanácsot minden kedves olvasónknak, amire a tapasztalat tanított meg:
Ha a leendő édesanya abbahagyja a fogamzásgátló szedését, a gyógyszer dobozát és betegtájékoztatóját érdemes még legalább két hónapig megőriznie.
Holnapután hozok néhány elgondolkodtató idézetet, hogy addig se unatkozzatok, amíg megírom, mihez kezdtünk a plakáton lévő információkkal.
Legyetek jók, amennyire tudtok!
Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!
2011-2016 Vincze Szilvia & Vincze Attila Miklós