Mese habbal
A mai igaz mesének a legjobb barátnőm a hősnője. Balázs Boglárnak hívják. Sok minden más mellett azt is neki köszönhetjük, hogy ma már nem vagyok hallhatatlan.
Mielőtt Boglárt megismertem, a félelem és az izgalom olyan bénítóan hatott a hangszalagjaimra, hogy amikor Tylla Drágámmal valamilyen társasági eseményen vettünk részt, gyakran még egy egyszerű bemutatkozásra sem voltam képes. Egyetlen hang sem fért ki a torkomban dobogó szívem mellett.
Mindig is lesz lámpalázam, amikor a helyzet azt kívánja, hogy más emberek előtt szólaljak meg, de - hála Boglárnak - ezt a lámpalázat már tudom csillapítani. Igen, ez is tanulható, ha van kitől megtanulni. Biztos megérted, hogy amikor neki lett szüksége a mi segítségünkre, boldogan megadtuk neki.
Egyszer volt...
A mesék meséje akkor kezdődött, amikor Boglár rátalált a neten egy pályázatra. Mesemondókat kerestek.
Márpedig a mesélésben Boglárnak hatalmas gyakorlata van. A legkisebb gyermeke - aki, bár sokan annak nézik, nem kislány - folyamatosan edzésben tartja őt.
Sebestyén ugyanis imádja, amikor az édesanyja levágja neki a körmeit, mert közben mesét hallgathat. Élőben, az anyukájától, hiszen az a legjobb. ;)
Ez a kreatív megoldás annyira bevált, hogy Sebi rendszeresen kéri a körömvágást. Sőt! Ahogy alább magad is meggyőződhetsz róla, még akkor is folytatást kér, amikor már elfogytak a levágható körmei. :)