Szülőnevelés Blog  

30 napos kihívások

Bizony!

Máris van egy újabb sikerünk, melyről az e sorozatot elindító cikkben tett ígéretemhez híven beszámolunk neked.

Azt már korábban is olvashattad itt a Szülőnevelés Blogon, hogy Szilvi Drágámmal mindketten leszázalékoltak vagyunk. Azért is olyan fontos nekünk, hogy az egészségügyi állapotunkon és az anyagi helyzetünkön egyaránt jelentősen javítsunk, mert tudtuk: a családalapítás olyan kihívás, melynek teljesítése hatalmas ráfordításokat igényel. Időből, energiából, figyelemből, türelemből, pénzből stb. szinte végtelen mennyiség kell hozzá.

Végre megtaláltuk a megoldást.

A tréning, melyet az előző részben említettem, mindent megad nekünk ahhoz, hogy a félkövérrel kiemelt kifejezés összes értelmében talpra álljunk. Több évtizedes tapasztalatokon alapuló, jól bevált módszereket. Csúcsminőségű eszközöket. Személyre szabott segítséget profi, kongruens, önmagukat folyamatosan továbbképző mentoroktól.

Ennek köszönhetően tavaly december 29-én több mint 9 órát tudtam dolgozni. Szinte egyhuzamban. Sőt: a bő 9 óra nagyobbik felében maximális összpontosítást követelő szellemi munkát végeztem. Pedig amúgy is húzós hetünk volt. Az elmúlt évtizedben egyszer sem tudtam ilyen teljesítményt kihozni magamból!

Hogyan lehetséges ez?

Először is: volt hol dolgoznom. A tevékenységemet tökéletesen támogató munkakörnyezet állt a rendelkezésemre.

Képzeld csak el!

Tiszta, hófehér falak és szemet gyönyörködtető, színes, ólomkeretes ablakok vettek körül. Nem volt sehol egy eldobott szemét - még a szemetesek mellett sem. Körben rengeteg élő növény zöldellt, de még így is bőven volt hely.

Fent a fejem fölött az üvegtető beengedte a napfényt, de nyoma sem volt a kinti hidegnek. Mintha tavasz lett volna. (Igen, jól emlékszel. December 29-ét mutatott a naptár.)

Ha jártál az elmúlt két hónapban bevásárlóközpontban, te is tudod értékelni a tényt, hogy itt semmilyen "a fülemen megy be és a könyökömön jön ki" zene nem szólt. Se Jingle Bells, se Last Christmas, se Santa Claus, se "idegössze-ropopompom"... A csendet csak a szintén itt dolgozó emberek kulturált beszéde törte meg. Márpedig szellemi munkánál rengeteget számít, hogy az ember meg tudja-e hallani a saját gondolatait.

Másodszor: volt mivel dolgoznom. A tiszta fehér falakba ugyanis több konnektort építettek be az asztalok közelében. Így a laptopot jóval hosszabb ideig használhattam, mint ameddig akkumulátorról működni tudott volna.

Harmadszor: volt kivel dolgoznom. Az idő egy részében mentori konzultációm volt azzal a hölggyel, aki jelenleg napi szinten tartja velünk a kapcsolatot és mindent megtesz azért, hogy a tréning a lehető legtöbb hasznot hozza nekünk. Megbeszéltük az előző személyes találkozásunk óta elért részeredményeket és a további teendőket.

És negyedszer: volt min dolgoznom. De erről majd a folytatásban írok, mert ez a cikk már így is majdnem olyan hosszú, mint a sorozat első része.

Pláne ezzel a 2012. december 23-án készült fotóval együtt:

Szilvia jegyzete

A holnap megjelenő 3. részből még azt is megtudhatod, én miért nem konzultáltam a mentorunkkal aznap.

Ha kérdésed van a tréning részleteivel kapcsolatban, ide kattintva fölveheted velünk a kapcsolatot.

Legyetek jók, amennyire tudtok!

Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!