"Nem szabad, hogy fölismerjenek bennünket, senki se tudhatja, hogy létezünk, s hogy mit művelünk... Gondoskodunk róla, hogy egyetlen ember se tarthasson emlékezetében... Csak amíg nem ismernek föl, végezhetjük a ránk bízottat... fáradságos munka elvenni az emberektől, óráról órára, percről percre, másodpercről másodpercre elorozni az életüket... mert mindaz az idő, amit megtakarítanak, nekik elveszett... Mi magunkhoz ragadjuk... fölhalmozzuk... nekünk szükségünk van rá... éhezünk rá... Jaj, tudjátok is ti, mi az, hogy a ti időtök! De mi, mi tudjuk, és kiszívjuk még a csontotokból is... És nekünk egyre több kell... egyre több... mert mi is egyre többen leszünk... egyre többen..."
az Időtakarék BLV/553/c. számú ügynökének az igazi hangja
(Michael Ende: Momo)
"Amikor televízióztam, akkor is az volt az alapvető gondom, hogy azokhoz szerettem volna szólni, akik kikapcsolják a televíziót, amikor én megjelenek. Ezekkel a televíziót kikapcsoló emberekkel nem tudok szót érteni."
Dr. Ranschburg Jenő
(Révai Gábor: Beszélgetések nem csak gyerekekről Ranschburg Jenővel és Vekerdy Tamással - Park Könyvkiadó 2007.)
"Tehát amennyire hipnotizáltak vagyunk, annyira halottak vagyunk. Annyira nem élünk úgy, ahogy nekünk élni kellene. Viszont felébredni nagyon kellemetlen akkor, amikor mindenki alszik körülötted."
Feldmár András
"Nagyon sok fiatalt elvisznek a pszichiáterhez, mert például ül körülbelül a faltól másfél méterre és nagyon nézi a falat. És ül órák hosszat. És a szülei elviszik a pszichiáterhez. Senki nem viszi el a szülőket, amikor órák hosszat ülnek ugyanúgy, csak egy tévét néznek."
Feldmár András
Holnapután a "CSR (VTF) másképp" rovat új cikkét olvashatod itt a Szülőnevelés Blogon.
Legyetek jók, amennyire tudtok!
Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!