Mese habbal
Ha jól emlékszem, van már vagy húsz éve is, hogy először hallottam ezt a kedves kis történetet Polgár Lászlótól, a sakktudásuk miatt közismertté vált Zsuzsa, Zsófia és Judit édesapjától. Nem személyesen nekem mondta el, hanem a néhai Déri Jánosnak egy rádiós riportban, melynek felvétele egykor megvolt nekem hangszalagon - merthogy CD-k akkoriban még nem voltak forgalomban (legalábbis hazánkban nem), DVD-kről nem is beszélve.
A felvétel sajnos már elveszett, de ahhoz épp elégszer hallgattam meg, hogy - nem szó szerinti idézetben - megoszthassam veled a történetet.
Polgárék egy nap egy olyan étterembe mentek ebédelni, melynek a tulajdonosát jól ismerték. Tudták róla, hogy szeret sakkozni. Miután leadták a rendelésüket, a vendéglős megkérdezte Polgár Juditot, van-e kedve játszani, amíg az ételek elkészülnek.
Judit azzal a feltétellel egyezett bele, hogy ő a sakktáblának háttal foglal helyet, vagyis vakon játszik. 2-3 partira került sor úgy, hogy csak az étterem tulajdonosa látta a táblát a figurákkal. Mindegyik partit Judit nyerte.
Ezután hozták ki a rendelt ételeket, melyeket Polgárék jóízűen elfogyasztottak. Amikor Judit lelkendezve dicsérte a finom falatokat, a nagydarab, két méter magas vendéglős fölállt, kihúzta magát és azt mondta:
- Te tudsz sakkozni, mi tudunk főzni.
Judit fölnézett rá és mosolyogva kérdezte:
- Vakon?
A jövő héten visszatérünk a valóság témájához, hogy - ahogy ígértem - segítsünk neked a látóköröd szélesítésében, amennyire tudunk. Persze leginkább rajtad múlik, hogy ez sikerül-e. Többek közt azon, hogy elolvasod-e a hétfői cikket itt a Szülőnevelés Blogon. Elfogadod a segítséget?
Legyetek jók, amennyire tudtok!
Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!