"Nem taníthatunk az embereknek semmit; mindössze segíthetünk nekik megtalálni a tudást önmagukban."

Galileo Galilei

"Most már egészen a terményekre vetette magát, de ebben is mesés sikereket ért el, mert nem a sablonos gazdálkodást folytatta, nem azt nézte, hogy ő mit szeret, hanem hogy mit szeret a föld; egy ötszáz holdas táblát beültetett hagymával, több mint százezer forint tiszta jövedelmet hozott neki, egy másik nagy táblában rengeteg mákja termett, egy harmadikban lencséje. A pompás talaj, mely már megunta az örökös búzát, szinte nekiszilajodott mámoros jókedvében, hogy valami újat mutathat.

A szomszéd birtokosok nem győzték bámulni szerencséjét, s dicsérni csodálatos szakértelmét, de ő mindig kitért a dicséretek elől:

- Nem tudok én semmit. És éppen abban van az erőm, hogy ezt tudom magamról, s olyanokra bízom a dolgaimat, akik tudnak hozzá. A minneapolisi egyetemen van egy komám, aki a Mari leányomat tartotta keresztvízre, nagy vegyész, annak zacskóban beküldöm különböző dűlőkből a talajt, ő vegyelemzi, és megírja, melyik milyen növénybe szerelmes. Én aztán csak az áldást adom rá. Ez az egyik titkom. A másik az, hogy jól fizetem az embereimet, a béresek, juhászok bére fokozatosan emelkedik, s nyugdíj van kikötve öreg napjaikra, ezzel érem el, hogy jól viselik magukat, s együtt éreznek velem. A gazdatisztjeimmel pertu vagyok, s ha valamit mondani akarok nekik, én keresem fel őket, amiért aztán jól érzik magukat nálam, és fizetésen felül bizonyos hányadban osztoznak velem a jövedelemből, egyszóval szépen megélnek a birtokon valamennyien, sőt azonfelül nekem és vendégeimnek is jut."

Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival

Holnapután Tylla Drágám folytatja a Bigyó Kft. történetét.

Legyetek jók, amennyire tudtok!

Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!