Igen mozgalmas időszak áll mögöttünk. Ma egy hónapja, hogy közzétettük a blogindító bejegyzést és elkezdtük meghatározni, hogyan értelmezzük mi a szülőnevelést.
Azóta
- hírt adtunk egy ifjú emberről, aki 18 évesen már önerejéből milliomos;
- olvasói kérésre segítettünk a (leendő) nagyszülőknek szót érteni a (leendő) szülőkkel;
- tisztáztuk, hogy a Blog a miénk és megvédjük, ha kell;
- beismertük tökéletlenségünket és írtunk arról is, miért fontos a hibáinkkal együtt elfogadnunk egymást;
- rovatot indítottunk a vásárlók társadalmi felelősségéről;
- elgondolkodtató, megfontolásra érdemes idézeteket osztottunk meg veletek;
- közöltük a véleményünket a televízió ártalmairól és a szellemi edzés fontosságáról;
- meséltünk egy kicsit nektek és
- elkezdtük összeállítani a Gyakran Ismételt Kérdések oldalát, mely várhatóan június elejétől lesz elérhető a számotokra.
Néhány visszajelzés, amit kaptunk, arra utalt, hogy többen közületek túlságosan "csapongónak" találják a Szülőnevelés Blog cikkeit és nem érzik, hogy mit is akarunk kihozni mindebből. Nem az ő hibájuk, hogy most még nem látszik, hogyan fonódnak majd össze a külön indított szálak, hogyan kacsolódnak egymáshoz a Blog rovatai.
Bizonyos rovatok még csak ezután fognak elkezdődni. Egy hosszú folyamat legelején vagyunk. Az elefántból az első falatok a legrágósabbak. (Ahogy a bölcs francia szokta mondani: "Omne principium difficile est.") Te is jóval többet tudsz ma, mint egy hónapos korodban, ugye? :)
Bízunk benne, hogy a Szülőnevelés Blog második hónapja már kevésbé fog "csapongónak" tűnni, továbbá a kedves vilja által elvárt konkrétumokból is több lesz és ő észre is veszi majd őket. Ahogy közel egy hónapja írtam:
A Blogon közölt cikkek úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint egy puzzle darabjai. Minél többet olvasol el belőlük, annál jobban összeáll a kép.
Szilvi még ma megosztja veletek a következő idézetet a gyűjteményünkből. Remélem, addig beéritek ezzel:
"Csak az tudja, hogy meddig mentünk, aki azt látta, hogy honnan indultunk el, mint én. Én láttam téglát téglára rakni, nyomot nyom után haladni; én láttam a ligetet, mikor ültették, az utcát, mikor kimérték. S engem nem hagy el a reménység, hogy előremegyünk."
Nemes Tseresnyés Márton
(Jókai Mór: És mégis mozog a föld)
Legyetek jók, amennyire tudtok!
Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!
2011-2016 Vincze Szilvia & Vincze Attila Miklós