Elmetorna
Ahogyan e rovat előző cikkében már utaltam rá, a fizikai valóság és valakinek a személyes valósága többnyire csak részben esik egybe. Sir Ken Robinson pontosan a fején találta el a közmondásos szöget, amikor az egyik tavalyelőtti előadásában azt mondta, hogy "vannak olyan gondolatok, melyek mindannyiunkat elbűvöltek; melyeket maguktól értetődőkként fogadtunk el, mint a dolgok természetes rendjét - azt, ahogyan a dolgok vannak. És sok gondolatunk nem a jelen évszázad, hanem előző évszázadok körülményeinek megfelelően alakult. Ám az elménket még mindig hipnotizálják és némelyikükből ki kell bűvölnünk magunkat. Nos, ezt könnyebb kimondani, mint megtenni. Egyébként nagyon nehéz tudni, mi az, amit magától értetődőnek vesz az ember. És ennek az az oka, hogy magától értetődőnek veszi."
Mint a hal a vizet, ugyebár. :)
A tudomány paradigmáknak hívja azokat a mentális modelleket, melyek mélyen, a hétköznapi tudatosságunk szintje alatt helyezkednek el az elménkben és épp ezért komoly szellemi erőfeszítést igényel, hogy megállapítsuk, milyen alapvető hatással vannak a viselkedésünkre. Stephen R. Covey olyan térképekhez hasonlítja őket, melyekről hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nem azonosak a tájjal. Márpedig semmilyen térkép nem képes azonnal reagálni a táj változásaira.