Szülőnevelés Blog  

Sikeres szokások

A tegnapi cikkben csak a tavalyi Házi Pénzgyár Konferencia harmadik előadásának a legelejéről számoltunk be, mert teret engedtünk a bevezető kapcsán eszünkbe jutott gondolatoknak.

Most visszakanyarodom az előadáson elhangzottakhoz.

Prof. Dr. Bogár László azt is mondta: "sok minden más mellett egy nagyon súlyos kommunikációs probléma is ebben a kérdésben", hogy bizonyos emberek (például az a Heim Péter, akivel folytatott vitája kapcsán az előadó az egyik újság címlapján is látható volt tavaly decemberben) még mindig egy remekül működő önszabályozó rendszernek tartják a globális kapitalizmust. Ez a Professzor Úr szerint (is) csak egy mítosz.

"Én azok közé tartozom (elég sokan vannak azért ma már a világban ilyenek), akik úgy látják, hogy ennek éppen a fordítottja igaz. A világkapitalizmus rendszere nemcsak hogy nem önszabályozó rendszer, hanem egy végzetesen instabil rendszer, [...] tehát nemcsak hogy nem képes magát szabályozni, hanem éppen ellenkezőleg: ha az emberiség egésze tudatosan nem törekszik arra, hogy ez a rendszer egy komplex, átfogó, emberséges elveknek alávetett szabályozásra épüljön, akkor ennek iszonyatos következményei vannak."

Érted?
Nem "lesznek", hanem "vannak".
Kijelentő mód, jelen idő, többes szám...

Amikor "megáll a tudomány", az ember mindig a művészetek valamelyikéhez (költészet, zene, képzőművészet stb.) fordul. Ezúttal sem volt másképp. Amit Bogár Professzor Úr tudományos érvekkel nem tudott volna elég közérthetően kifejezni, ahhoz segítségül hívott egy népmesét. Mint minden népmese, ez is valójában tanmese: erkölcsi, filozófiai mondanivaló(k) egy történetbe csomagolva.

A globális kapitalizmus jelenlegi formájában olyan, mint a mesében a kisgömböc.

Ha tudományos párhuzamot akarsz inkább, gondolj a rákos daganatra, amely exponenciális mértékű növekedésével elpusztítja a szervezetet, amelyben kifejlődött!

"Tehát egy nagyon furcsa, kavargó helyzetben vagyunk, amelyik a felszínen elsősorban pénzügyi probléma, de én meg éppen arra szeretnék rámutatni, hogy a dolgok legmélyén - mint minden gondja az emberi világnak - lelki, erkölcsi és szellemi természetű."

Hogyan fajulhatott idáig?

Azért tud ez megtörténni, mert hazugságban (beleértve az önámítást is) és félelemben élünk. Ami George Orwellnél 1984-ben az újbeszél, az ma világszerte az úgynevezett politikailag korrekt (PC) beszéd ("valójában egy globális véleménydiktatúra"), amely bizonyos dolgokat csak tompítva, enyhített formában enged kimondani. A legkellemetlenebb, legfájdalmasabb igazságokat meg sehogy sem. Mintha az, hogy nem beszélünk róla vagy elbagatellizáljuk, megoldaná a problémát.

"Sokszor úgy fogalmaztam az elmúlt évek során," folytatta Bogár Professzor Úr, "hogy azért félünk ettől az erőtől (ezt a metaforát szoktuk is alkalmazni), hogy aztán majd jól megbüntet minket: a falnak szorít. Legyen megnyugtató gondolat számunkra, hogy nem tud már a falnak szorítani, mert már benne vagyunk a falban."

Vagyis semmi okunk félni, mert már nincs mit vesztenünk. Egykori angoltanárom, Mr. Chandler szavaival: "As one, shynosh."

Akár elfogadjuk, akár nem.

Fortélyos félelem

"A hazugság félelmet vált ki. Tehát aki hazudik," magyarázta az előadó, "az szorong attól, hogy mi lesz, hogyha egyszer tényleg kiderül az igazság. Aki pedig szorong - ezt a saját életünkből is tudjuk -, az hajlamos lesz újra hazudni. És ezt hívja a rendszerelmélet öngerjesztő örvénylésnek, amikor a hazugság félelmet szül, a félelem pedig újabb hazugságokat. Tehát hazugság, félelem, hazugság, félelem, hazugság. Tehát ebből kellene kikeveredni és néven nevezni a dolgokat."

A dolgok néven nevezésével, az örvénylések csillapításával és a globális pénzügyek újraszabályozásával még sokat fogunk foglalkozni itt a Szülőnevelés Blogon.

Holnap Szilvi Drágám az előadás utáni beszélgetésből hoz nektek részleteket.

Legyetek jók, amennyire tudtok!

Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!