Ha van gyermeked, akkor érdemes elolvasnod ezt a bejegyzést. Ha nincs gyermeked, de egyszer majd szeretnél, akkor életbevágóan fontos, hogy elolvasd az alábbiakat!
A gyermeknevelés a szülők megnevelésével kezdődik.
A cikk első felét ennél a mondatnál hagytuk abba. Talán az lesz a legjobb folytatás, ha röviden felidézek egy beszélgetést, melynek a villamoson utazva voltam fültanúja.
Két idős hölgy egymással versengve panaszkodott, milyen neveletlenek "a mai fiatalok". Az utolsó mondatok, melyeket még hallottam, miközben leszálltam a járműről, arról szóltak, hogy a mai gyerekek azért neveletlenek, mert "már a szüleik is azok".
Azonnal felmerült bennem a kérdés:
Ha elfogadjuk ezt a nézetet, kiknek kellett volna megnevelni a mai gyerekek szüleit?
Úgy van: annak a nemzedéknek, amelybe a két panaszkodó idős hölgy is tartozik...
A kettős mérce alkalmazása oly régóta meglévő rossz szokás, hogy már az ókori Rómában is téma volt. Évezredek óta számtalan konfliktust okozott az, amikor emberek olyan elvárásokat támasztanak másokkal szemben, melyeket önmagukra nézve nem tartanak kötelező érvényűeknek.
Magad is idd a vizet, amit prédikálsz!
A szülőnevelés azt jelenti, hogy a szülő elsősorban jó példával, kongruens kommunikációval (ahogy Montágh Imre magyarázta Déri Jánosnak: úgy, hogy "azt mondja a száj, amit az ész és a szív diktál") hat a gyermekére. Saját magából igyekszik jobb embert faragni, hogy a gyermeke ezt tanulja el tőle, mert a tettek hangosabbak a szavaknál.
Az alábbi videó kiváló példa arra, amikor jobb híján a gyermekek kénytelenek nevelni a felnőtteket:
Holnap arról írok, hogyan érdemes olvasnod a Szülőnevelés Blogot, holnapután pedig Szilvi jelentkezik egy új rovattal.
Legyetek jók, amennyire tudtok!
Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!