Kispapablog

Ezúton is elnézést kérünk azoktól az online ismerőseinktől, akik az elmúlt hétvége alatt hiába próbáltak elérni minket! Egy nem mindennapi offline eseményen vettünk részt: apai nagyszüleimet köszöntöttük, akik immár kereken hatvan éve házasok.

Igaz, egy sajnálatos szervezési hiba miatt az ünneplésnek csak egy részén tudtunk jelen lenni. A kedves rokonok ugyanis elfelejtettek beavatni minket abba, milyen meglepetést találtak ki az ősz hajú "ifjú pár" számára, így nem tudtuk, milyen fontos lett volna szombaton a lehető legkorábban vonatra szállnunk. Sok minden másképpen alakult volna, ha nem abban a tévhitben készültünk volna a gyémántlakodalomra, hogy az ünnep érdemi része a szombati ebéddel kezdődik.

Így azonban csak a többiek által elmeséltek és a fényképek alapján sejthetjük, milyen lehetett a nagyszüleimnek, amikor "röpke" 60 év után (számukra) váratlanul megint egy anyakönyvvezető előtt találták magukat... Meg az, amikor a 7 unokájuk (pontosabban 6 unoka és apám az én nevemben) egy-egy szál virággal köszöntötte őket.

Szó, ami szó, nekem a hétvége legfájdalmasabb élménye volt, amikor több rokonom is a mi hibánkként emlegette, hogy nem voltunk ott. Jobbnak láttam nem kihangsúlyozni, hogy ott lehettünk volna, ha nem két órával a kezdete előtt hallottunk volna először a szombat délelőtti meglepetésről, miközben nekünk Budapestről az utazás nagyjából három és fél óra. Az én fájdalmam ettől nem csökkent volna, az ünnepi hangulat viszont vélhetőleg igen.

Inkább egy sokkal szebb gondolatra összpontosítottam: a nagyszüleim az együtt töltött évtizedek alatt felneveltek 5 gyermeket, a 7 unoka közül a legidősebb pedig minden tőle telhetőt megtesz, hogy nagyjából jövő ilyenkorra már dédszülők legyenek. 5 év múlva a vaslakodalmukra már legalább hárman akarunk menni. :)

Hamarosan meglátjuk, nekünk mit sikerül összehoznunk a saját gyémántlakodalmunk idejére. Hiszen addig már csak bő 57 év van hátra...

Feliratkozott olvasóink holnaputántól a szokott helyen elérhetik a születés előtti kommunikációról (is) szóló tanulmányunk 1.5-ös változatát. Vasárnap pedig visszatérünk egy kicsit a legutóbbi habos meséhez, hogy megmutassuk: van más út is.

Legyetek jók, amennyire tudtok!

Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!