Mese habbal
Egy 85 éves nagymama az öt éves unokáját, Johnny-t életében először akarta kivinni a tengerpartra. Rendkívül izgatott volt a nagyi! Vett egy rend új ruhát Johnny-nak, kifejezetten erre az alkalomra: új sapkát, új fürdőruhát, új pólót, egy új pár cipőt - és ráadásnak egy új homokozóvödröt lapáttal.
Kéz a kézben mentek a tengerpart felé. Ahogy odaértek, Johnny így szólt:
- Figyelj, Nagyi! Mivel nem tudok úszni, inkább csak itt homokozok, messze a tengertől.
Viszont elég kemény volt a homok, és Johnny nem igazán tudott ásni. Ezért aztán megkérdezte a nagymamit, hogy közelebb mehetne-e a vízhez, ahol könnyebb ásni.
- Megígérem, hogy nem megyek be a vízbe - tette hozzá gyorsan.
A nagyi habozott ugyan egy kicsit, de látván Johnny kérlelő szemeit, nem tudott nemet mondani, és így szólt:
- Rendben, de ígérd meg, hogy nem mész be a vízbe!
Johnny sikongott örömében.
- Jól van, megígérem! - kiáltozta. Nagyon élvezte a strandot, csak ásott és ásott a jó puha homokban. De hirtelen jött egy hatalmas hullám, és magával ragadta a kisfiút, be a tengerbe...
Ahogy a nagymama mindezt látta, kétségbeesetten sikítani kezdett:
- Istenem! Istenem! Uram, segíts!
És akkor hirtelen jött egy újabb hatalmas hullám, és Johnny ott volt újra a parton. Épségben.
Megkönnyebbülve szaladt az asszony a gyerekhez és szorosan átölelte az ötéves kisfiút. Zokogva törölte le könnyeit az arcáról, miközben fölnézett az égre és hálálkodott:
- Köszönöm Istenem! Annyira köszönöm!
Lenézett az édes unokájára, majd újra az ég felé emelte a fejét és így kiáltott:
- Hé! ... És az új sapkája?!
Ha nem jön előbb valamilyen soron kívüli cikk, legközelebb jövő szerdán egy varázslatos lánynévvel folytatjuk a Szülőnevelés Blogot.
Legyetek jók, amennyire tudtok!
Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!