rovatindító bejegyzés
Ennek a rovatnak az ötlete eredetileg egy másik blog Dr. Geréb Ágnesről szóló cikkénél olvasható hozzászólás kapcsán fordult meg a fejemben. A kérdéses hozzászólást egy feldúlt apa írta, aki rövid írásában Geréb Ágit hibáztatja azért, mert majdnem meghalt a gyermeke. Mivel nem ismerem annak a szülésnek a részleteit, nem tudhatom, mire alapozza ezt a véleményét a férfi. Csak azt tudom, hogy amit ír, egyáltalán nem illik ahhoz a Dr. Geréb Ágneshez, akivel nekünk volt szerencsénk találkozni.
Most az említett apa hozzászólásának
csak erről a részletéről kívánok elmélkedni:
"Erre egy idióta megkérdezte, hogy kié a felelősség. Én visszakérdeztem, talán rosszul szorítottam a feleségem kezét?".
Nos, mivel ugyanebben a hozzászólásban van egy ilyen mondat is: "Szerencsére időben értünk kórházba." - ami arra utal, hogy kórházon kívüli szülés volt, melyet Geréb Ági kísért -, szerintem teljesen jogos volt a felelősséggel kapcsolatos kérdés. Úgy gondolom, egy apának sokkal több feladata van a gyermeke születése kapcsán, mint a párja kezét fogni. Pláne, ha tervezett kórházon kívüli szülésre kerül sor, hiszen azt a leendő szülők választják a kórházi helyett. Nem a bábák szokták megkeresni a leendő szülőket, hogy rábeszéljék őket a kórházon kívüli szülésre...
Szóval a felelősség egy része mindenképpen az apát terheli. Ha jogilag nem is, morálisan biztosan.
Akár elfogadja ezt, akár nem.
A hónap elején volt egy másik érdekes élményem is, melynek kapcsán szintén eltöprengtem az apai felelősség témáján. Meghívtuk apámat, hogy - mint leendő nagyapa - vegyen rész egy velünk közös programon. Telefonon nem részleteztem, mire hívjuk őt. Egyrészt, mert az ő kérésére igyekeztem rövidre fogni a beszélgetést, másrészt, mert szerettem volna látni, hogyan reagál, amikor megtudja.
Miután megérkezett hozzánk, elmondtam neki, hogy az szeretnénk: vegyen részt velünk egy szülésre felkészítő tanfolyamnak a gyermekágyról szóló részén, döbbenten és értetlenül nézett ránk.
Hiába magyaráztam neki, hogy azért a tanfolyamnak erre a részére hívtuk őt, mert ezen a délutánon olyasmik is elhangzanak, melyeket jó, ha tudnak azok a családtagok, akik a gyermekágy ideje alatt segíteni akarnak az újdonsült szülőknek. Egyáltalán nem akarta megérteni, mi köze neki ehhez az egészhez.
Bár hasonló reakcióra számítottam, meglepett, hogy apám ennyire elzárkózik a témától. Azt reméltem, legalább a tájékoztatás egy részét hajlandó lesz meghallgatni, hogy a kedvünkre tegyen, ha nem is marad végig. Ehhez képest az elindulásig sem jutottunk el. :(
Pedig többek közt arról is hallhatott volna, mik azok, amikre biztosan szükségünk lesz a gyermekünk megszületése utáni hetekben és mik azok, amik biztosan nem kellenek majd. Néhány példa az utóbbiakra:
- bébikomp
- légzésfigyelő
- cumisüveg
- cumi
- bármiféle "babaápoló" kemikália - főleg nem annak a cégnek a termékei, melynek a neve olyan, mintha csak két tulajdonosa lenne és mindkettőnek Johnson lenne a családneve.
Majd később
megmutatom apámnak ezt a cikket,
nehogy a fentiek valamelyikét vegye az unokájának ajándékba...
Azt legalább el tudtuk mondani neki, hogy mióta Ónodi Ágival és Szabó Verával megismerkedtünk, eszünk ágában sincs babakocsira pazarolni a pénzt, mert tudunk jobb megoldást, ami ráadásul olcsóbb is.
Ez a tapasztalat még inkább megerősített abban, hogy jobb apja akarjak lenni a gyermekeimnek, mint amilyen nekem jutott.
Ma induló új rovatom kezdetben arról fog szólni, mit gondolok az apaságról, amikor még csak hosszú távú célként készülök rá. Később arról, miként változnak a gondolataim és érzéseim, ahogyan az apává válásom várható időpontja egyre közelebb kerül hozzánk az időben. Aztán azokról a hónapokról, amikor már együtt számolunk vissza a Nagy Napig. Utána pedig arról, hogyan élem meg a valóságban azt, amire annyi éven át készültem.
Érdekes élmény lesz - mondjuk - öt, tíz vagy húsz év múlva visszaolvasni. :)
Holnap Szilvi Drágám egy olyan keresztnévvel ismertet meg téged, melyet sokan - tévesen - egy virággal hoznak kapcsolatba.
Legyetek jók, amennyire tudtok!
Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!