Elmetorna
Ma arról lesz szó, miért tanácsolja a bölcs francia:
"Ne a halat kérdezd,
ha valamit meg akarsz tudni a vízről!"
Nem azért, mert a hal "néma" - ugyanis a bölcs francia tudja, hogy nem mindegyik hal az :) -, hanem azért, mert egy hal számára a víz annyira mindennapos és magától értetődő dolog, hogy semmi jelentősége nincs a számára. Gondolj csak bele, hányszor mondjuk a hétköznapokban valamire, hogy "üres", pedig valójában tele van levegővel!
Mi, emberek is hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni azt, amit magától értetődőnek, természetesnek veszünk. Akkor is, ha valójában nem az.
Ha már az előbb a levegőt említettem: te a mindennapjaid során általában igazi friss, oxigéndús, tiszta levegőt lélegzel be? Láttál egyáltalán az elmúlt évben bármi ehhez hasonlót élőben, testközelből?
Amennyiben igen, legyél hálás érte, mert ez egyre több ember számára válik ritkán megtapasztalható, különleges élménnyé!
Túl ritkán kérdezzük meg, létezik-e alternatíva, lehetne-e a világot máshogyan szemlélni. Gyakrabban kéne kívülállóként - egy más munkahelyről, más kultúrából stb. frissen érkezett ember szemével - tekintenünk arra, "ahogyan vannak a dolgok". Például ha alkalmad nyílik rá, kérdezz meg egy Angliában született és felnőtt, éppen hazánkban tartózkodó embert, milyen élmény volt neki először gyalog átkelni egy magyar úttesten!
Gyorsan változó világunkban érdemes odafigyelni az eltérő gondolkodás- és cselekvésmódokra. Persze egy új környezetben ez sokkal könnyebb, mint a megszokott hétköznapi körülmények között. Valódi értéke lehet annak, ha képes vagy észrevenni a változásokat, mielőtt mindenki számára nyilvánvalókká válnának. Ha ezt gyakorlod, felkészültebben tudsz cselekedni, amikor lehetőséged adódik rá.
Íme még néhány példa:
- Legjobb tudomásom szerint apámnak egyetlen munkahelye volt, onnan ment nyugdíjba. Az én első munkaviszonyom bő 1 évig tartott. Az volt a leghosszabb. Nyugdíjam pedig akkor lesz, ha megoldom magamnak...
- Az első saját számítógépemben 128 kilobájt memória volt. Abban, amin most ezt a cikket írom, 2 gigabájt.
- Sir Ken Robinson elmondása szerint a karóra az ő számára mindennapos viselet. Reggelente gondolkodás nélkül fölcsatolja. Ezzel szemben a lányának egyáltalán nincs karórája, mert az egy "egyfunkciós eszköz". Az sem győzte meg az ifjú hölgyet, amikor az apja megemlítette: "De mutatja a dátumot is! Két funkciója van!" :)
- Vajon hány amerikai félt repülőgépre szállni 11 évvel ezelőtt? És manapság?
- Szerinted az ezredforduló tájékán hányan vásároltak online? És miket? Mi a helyzet napjainkban?
- Tavaly ilyenkor még azon gondolkoztunk, milyen babakocsit vegyünk majd a gyermekünknek. Ma már nincs ilyen szándékunk. Kedden voltunk harmadszor Babahordozó Klubban. Aznap, a budapesti Hordozóházban készítettem az alábbi fotót.
Ezen a képen már nem Piroska látható, mint a korábbiakon. :) Ennek a piros ruhás szépségnek Dalma a neve. Hála neki és az édesanyjának, Ritának, most már mindketten tudjuk, milyen csodálatos érzés egy ilyen pici gyermeket kézben tartani úgy, hogy nem sír, sőt: jól érzi magát. :) Így már jóval magabiztosabban vesszük majd kézbe a saját gyermekeinket. Köszönjük!
Ha még nem volt részed hasonló tapasztalatban, talán te is sokkal törékenyebbnek tartod a csecsemőket, mint amilyenek valójában.
Az olyan villámgyors paradigmaváltások, mint a mi keddi találkozásunk Dalmával vagy Dr. Covey élménye a metrón, általában csak egy-két embert érintenek. Egy társadalmi paradigma jóval lassúbb változásának felismerése gyakran különböző szakaszokban történik. Először csak egy meghatározhatatlan "valami nem stimmel" érzés jelentkezik.
Ez az érzés egyre többször tér vissza és egyre nehezebben múlik el, mert újra és újra azt tapasztalod, hogy bizonyos dolgok (már) nem úgy működnek, ahogyan mások szerint működnek vagy működniük kellene. Valamivel később megtudod, hogy korántsem csak neked van "egy szilánk az agyadban"...
Végül a hiedelmek és szokások egy új csoportja válik a többség által elfogadott normává.
Rajtad múlik, milyen szerepet játszol ebben a folyamatban. Mi úgy tapasztaltuk, a változásokat akkor a legkönnyebb elviselnünk, ha mi magunk (is) változtatunk.
Mi az,
amit minden egyes nap ugyanúgy teszel
anélkül, hogy belegondolnál, miért pont úgy csinálod?
Hétfőn Szilvi Drágám hoz neked néhány bölcsességet a lehetőségek és a valóság természetéről.
Legyetek jók, amennyire tudtok!
Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!