Mese habbal
Sajnos már nem emlékszem, hol olvastam az alábbi történet eredetijét. Annyit tudok, hogy állítólag egy Svájcba emigrált magyar tanárnő fiától származik. Amikor a mamát befogadta a helyi iskola, azzal tüntette ki az igazgató, hogy ő intézhette az iskola számára szükséges eszközök beszerzését.
Persze bizonyítani akart. Összeállította hát a listát, amit izgatottan vitt az igazgatóhoz bemutatásra. Az igazgató vetett rá egy pillantást, majd elmondta, az úgy rossz, ahogy van, lehet újraírni. Az értetlen arcot látva, jóindulatúan magyarázni kezdett:
- Először meg kell nézni, hogy a városban gyártják-e ezt a cikket. Ha igen, meg kell venni, mert az a legolcsóbb, hiszen a város lakóinak munkát biztosítunk és a későbbi minőségi problémák kizártak.
- Ha nem - folytatta az igazgató -, meg kell nézni, hogy a tartományban készítenek-e ilyesmit, mert ez a második legolcsóbb, minőség vitára itt sem kell számítani. Amennyiben a tartományban nem készül, megnézzük, hogy Svájc területén előállítják-e a terméket. Ha igen, jöhet.
- Végül - tért rá az igazgató az utolsó lehetőségre - felmerül a kérdés: mi a teendő akkor, ha nem gyártják Svájcban? Ekkor hátra kell dőlni és behunyt szemmel, (esetleg egy rövid szunyókálás után) pihent állapotban azon lehet elgondolkodni, hogy egyáltalán, kell nekünk ez?
Ugye elég nagy vagy már ahhoz,
hogy ne kelljen ideírnom a tanulságot?
Rendhagyó módon a jövő héten csak egyszer jelentkezik a "Macskaköröm" rovat, mert csütörtökön ünnepelünk. :)
Legyetek jók, amennyire tudtok!
Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!
2011-2016 Vincze Szilvia & Vincze Attila Miklós