soron kívüli cikk
"Hogy tehetted ezt velünk?!" szólt a panaszos, sértődött hang. "Hát ezt érdemeljük?!"
Benő bánál hallottuk ezeket a mondatokat tegnap este (a mondanivalóm szempontjából mellékes, hogy milyen ügyben jártunk nála), de rengeteg másik otthonban érhetett volna minket ugyanez a tapasztalat. Szóról szóra ugyanezekkel a mondatokkal, ugyanazon a hangon és ugyanazzal a hangsúllyal. Szinte bármelyik másik lakásban megtörténhetett volna, hogy ez üti meg a fülünket, hiszen az a családi veszekedés, amelyben az idézett mondatok elhangzottak, az egyik kereskedelmi tévécsatornán, egy népszerű sorozatban zajlott le. Ha láttad, annál jobban tudod majd követni, miről írok ebben a cikkben. Ha nem láttad, nem veszítettél semmit. Majd valamelyik ismerősöd elmeséli neked. :)
Egy idősebb házaspár és felnőtt lányuk (a sorozatbeli kórház egyik nővérkéje) között került sor az indulatos szóváltásra, mert az ifjú hölgy kedvesét a szülők nem tudták elfogadni. A fiatalember ugyanis sokáig kábítószerezett. Ha jól értettem, a veszekedés időpontjában ez már (remélhetőleg) csak múlt időben igaz rá, de a szülők számára ez a múlt jóvátehetetlen és megbocsáthatatlan. Mielőtt eljöttünk volna Benő bától, megütötte a fülemet az a mondat, amely miatt úgy döntöttem, megírom ezt a cikket.
"Mit szólnak majd a faluban, ha ezt megtudják?"
(Nem vagyok benne biztos, hogy szó szerint ez volt, de valami ilyesmi.)
Ez a mondat persze csak tovább rontott a helyzeten, hiszen az ifjú hölgy is fölismerte azt, amit kifelé jövet megértettem: ezeket a szülőket nem érdekli, mit érez a lányuk, egyáltalán nem foglalkoznak azzal, mi lenne jó neki - csak önmagukkal törődnek, csak azt látják, hogy a lányuk döntése kényelmetlen helyzetbe hozhatja őket. (Amíg ott voltunk Benő bánál, csak szóban estek egymásnak a családtagok...)
Figyeld csak meg az árulkodó szóhasználatot a szülők mondataiban!
- Hogy tehetted ezt velünk?
- Hát ezt érdemeljük?
- Az egész falu a szájára vesz majd minket...
Természetes, hogy a mindennapi életben önmagunkat helyezzük a világunk középpontjába és mindent önmagunkhoz viszonyítunk. Ám nagyon sokszor csak úgy van esélyünk arra, hogy szót értsünk egy másik emberrel, ha képesek vagyunk - most, akárcsak Vekerdy Tanár Úr az előadásaiban, én is Mérei Ferenc kifejezésével élek - decentrálni: átmenetileg önmagunk helyett a másik embert tekinteni a világ középpontjának. Elképzelni, átérezni azt, milyen lehet a pillanatnyi helyzet az ő számára, milyennek látja, milyennek éli meg. Ha képes és hajlandó vagy arra, hogy tekintetbe vedd a másik ember nézőpontját is a sajátod mellet, akkor empátiával rendelkezel, amely az érzelmi intelligencia egyik alapvető összetevője.
Az érzelmi intelligencia pedig - ahogy ezt már egy korábbi cikkemben is említettem - korlátlanul fejleszthető. Óriási pozitív hatással lehetsz a családod jövőjére, ha már az első gyermeked fogantatása előtt tudatosan igyekszel fejleszteni az EQ-dat.
Amikor legközelebb valamilyen konfliktusba kerülsz valakivel, tedd föl magadnak az alábbi kérdéseket!
Vajon ő hogyan látja a helyzetet? Miért?
A többi remélhetőleg már jön magától.
Ahogy a bölcs francia mondta régen, amikor még nem ment neki olyan jól a magyar nyelv: "Mester teszi a gyakorlatot." ;)
Holnap ismét alaposan megmozgatjuk a két füled közötti "izmokat". :)
Legyetek jók, amennyire tudtok!
Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!