Szülőnevelés Blog  

soron kívüli cikk

Tegnap bevásárolni voltunk egy közeli élelmiszerboltban. Bár előre összeállítottuk a listát arról, miket akarunk vásárolni, végül mégis sokkal többel jöttünk haza. Mindössze 5 forintért felbecsülhetetlen, megfizethetetlen kincsekre tettünk szert.

Mint mindig, ezúttal is magunkkal vittük a számológépet a bevásárláshoz és mielőtt a pénztárhoz mentünk volna, összeszámoltuk, mennyi a végösszeg. (Ez csak az egyik a vásárlással kapcsolatos sikeres szokásaink közül.) Mivel gyümölcsöt is vettünk és azt a pénztárnál mérik le, ezúttal nem tudtuk előre a pontos végösszeget, csak nagyjából sejtettük, mennyi fog kijönni a kasszánál.

Amikor a pénztáros közölte a fizetendő összeget, nekem rögtön gyanús lett, hogy valami nem stimmel. Láttam, hány forintra jött ki a gyümölcs és emlékeztem, hogy mennyit számoltunk ki a többire. A kettő összege nem egyezett azzal, amit a pénztáros hölgy kért. Mivel az utánunk következő vevők láthatóan sokkal jobban siettek, mint mi, körülnéztem, hová húzódhatunk félre az útjukból ellenőrizni a blokkot. Tekintettel a kihelyezett feliratra, mely szerint "A PÉNZTÁRTÓL VALÓ TÁVOZÁS UTÁN REKLAMÁCIÓT NEM FOGADUNK EL.", csak a szomszédos, lezárt kasszához mentünk át.

Két perc alatt egyeztettem a blokkon szereplő mennyiségeket és összegeket a megvett termékeken szereplőkkel, valamint elvégeztem egy ellenőrző számítást. Közben szándékosan kerültem minden olyan mozdulatot, amely arra utalt volna, hogy zsebre tennék valamit. Úgy helyezkedtünk, hogy az árukat ne takarjuk el a saját testünkkel a pénztáros és a közelben lévő biztonsági őr elől.

Miután megbizonyosodtam arról, hogy a blokkon szereplő végösszeg valóban nem stimmel és rájöttem az eltérés okára, röviden megbeszéltük Szilvivel, mit tegyünk. Visszaléptem a pénztárhoz, ahonnan épp akkor távozott a sorban utánunk következő vevő.

- Valami baj van? - kérdezte a pénztáros hölgy.

- Hát, ha Önnek nem gond, hogy a blokkon egy kiló kenyér szerepel, mi pedig hármat vettünk, akkor mi se csinálunk belőle problémát - tartottam eléje a blokkot.

- Nem szorozta be?! - kiáltott fel a hölgy. Nem győzött hálálkodni, miközben gyorsan rendeztük a plusz két kiló kenyér árát. Látszott rajta, milyen jó érzéssel tölti el, hogy egy olyan hibát tettünk szóvá, ami miatt neki és/vagy egy munkatársának lehetett volna kára, nem nekünk.

Vidáman mosolyogva köszöntünk el egymástól. Bár amiatt, hogy a két kiló kenyeret külön ütötte be és mindkét blokkon hármasra végződött az összeg, mindkettőt fölfelé kerekítették, tehát 5 forinttal többet fizettünk, mint amennyi akkor lett volna a végösszeg, ha egy blokkon lett volna minden, ennyit ez bőven megért.

Hogy miért nem jöttünk el csak úgy?

Mert igyekszünk már most felelős szülőkként gondolkodni. Mert becsületes, tisztességes embereket akarunk nevelni a gyermekeinkből. Ehhez pedig az kell, hogy mi magunk azok legyünk. Akkor is, amikor a gyermekeink nem látják. Akkor is, ha az adott helyzetben ez nem előnyös a számunkra. Másképp semmit sem ér az egész.

Ez a szülőnevelés lényege. Dr. Vekerdy Tamás szavaival: "... ugyanis a gyerek, hogy úgy mondjam, azt veszi le egy nehezen meghatározható módon - mint egy kis rádióvevő készülék -, amilyenek mi vagyunk. Ránk van hangolva. Mi azzal nevelünk, amilyenné váltunk életünk során, amit valóban gondolunk, vágyunk, érzünk stb., s ezt a gyerek közvetlenül érzékeli és ezekhez igazodik."

Rájöttél, kié a pénztáros hölgy és a kettőnk mosolya mellett az a plusz egy, amit a címben említettem? A tiéd. Hogy elismerő mosolyra húzódott a szád olvasás közben vagy éppen gúnyosra, az téged minősít, nem minket.

Holnap jövök az új rovatunkkal.

Legyetek jók, amennyire tudtok!

Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!