Egy ifjú hölgyismerősöm a közelmúltban ment férjhez. Tucatjával osztotta meg a Facebookon a szebbnél szebb esküvői fotókat, hogy világgá kiáltsa felhőtlen boldogságát. Be is gyűjtött számtalan gratulációt az ilyenkor szokásos jó kívánságokkal együtt. Tőlem is.
Az egyik képen a frissen egybekelt pár - rajongóikkal :) együtt - egy lépcsősoron áll. Mivel a hosszú, hófehér ruha a fiatal feleség lábait és a lépcsőfokot is eltakarja, itt a látvány is azt sugallja: az asszonyka centikkel a föld fölött lebeg örömében. Biztos forrásból tudom, hogy tényleg így érezte magát. :)
Őszintén remélem, hogy a mindennapjaik is boldogan telnek majd. Az ugyanis az igazi kihívás a házasságban, hogy a mézeshetek utánra is maradjon édes íz mindkét ember szájában. Sokáig.
Mitől illan el a varázs?
Két szerelmes között kezdetben (spontán módon, tudattalanul) olyan intenzív energia-áramlás zajlik, amelyhez hasonlót a misztikusok Istennel illetve az Univerzummal (ki hogyan nevezi) összekapcsolódva élnek át. Ahogy mondani szokás: a szerelmes ember számára az imádott lény az egész világgal felér... csakhogy egy ember, ellentétben az Univerzummal (maradjunk a kevésbé vitatható elnevezésnél), nem tud kimeríthetetlen energiaforrásként működni.
Épp ezért ha arra számítasz, hogy a szerelem kezdeti izzása örökké fog tartani, garantáltan csalódni fogsz és ezért - gyarló ember lévén - valószínűleg a másikat hibáztatod majd. Vagy a harmadikat, aki közétek állt...
A megoldás
Nem vagyok mindentudó. Csak arról számolhatok be hitelesen, mi hogyan oldjuk meg, hogy a mindennapi gondok ne választhassanak szét minket.
Nap mint nap tudatosan teszünk azért, hogy az otthonunk ne változzon hatalmi drámák színterévé. James Redfield művei megfizethetetlenül hasznosnak bizonyultak számunkra. Többek között abban is, hogy megszabaduljunk az irreális elvárásainktól.
A Nyolcadik Felismerés által az alábbiakat (is) sikerült megértenem:
- Senki sem tökéletes.
- Szilvi sem az. Soha nem is lesz.
- Mivel én magam is tele vagyok hibákkal, nincs jogom ahhoz, hogy tökéletességet várjak el Tőle.
- Abszolút tökéletes társat soha sehol nem találhatok, mert ilyen nem létezik. Sose volt, sose lesz.
- Az Életnek kevés köze van a tündérmesékhez. Annál több Shrekhez. :)
- Szilvit szeretem, ezért a hibáival együtt kell elfogadnom Őt. Az Ő hibáit már ismerem és megtanultam kezelni (nagyjából), ahogy Ő is az enyémeket.
A boldog házasság titka (szerintünk), hogy megtanuljuk elfogadni a másikat, mint embert, minden tökéletlenségével együtt és arra törekszünk, hogy önmagunkban is teljessé váljunk. Ha mindig a másiktól várjuk, hogy kiegészítsen minket, az biztos kudarchoz vezet.
Nemcsak akkor kell igenlő választ adni, amikor az anyakönyvvezető (és esetleg a pap vagy hasonló egyházi személy) az esküvő napján megkérdez, hanem akkor is, amikor az Élet újra és újra fölteszi a kérdést: "Még mindig?" :)
Kiegészítés: Hálásan köszönjük legelső rajongóink egyikének, Emőkének, a tippet, amely alapján elkészülhetett az alábbi videó! Mielőtt megnézed, győződj meg arról, hogy a számítógép hangja be legyen kapcsolva!
Holnap új témával jelentkezünk.
Legyetek jók, amennyire tudtok!
Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!