Szülőnevelés Blog  

Sikeres szokások

A szüleid?

A családtagok?

A szomszéd(ok)?

A főnök?

A tévé?

Netán te magad?

Ha figyelemmel kíséred a "Kitartásdíj" cikksorozatot, talán sejted, miért kérdeztem meg tőled ezeket.

Egyrészt azért, mert az eredeti szakmám számítástechnikai programozó. Másrészt, mert döbbenetes módon mostanában egy paraszti származású ember tanít minket az emberi elme programozásáról. Egy olyan ember, aki számára a számítógép sokáig "egy bűvös dolog volt", mert "több gomb van rajta, mint ujjam".

Azért tud tanítani minket, mert nagyjából másfél évtizeddel hamarabb kezdte el a cikksorozatban említett önfejlesztési tréninget, mint mi.

Érdekel, mit tanultunk tőle?

Gondolom, tudod, hogy az elmédnek van egy tudatos és egy tudattalan (vagy ha úgy jobban tetszik: tudatalatti) része. A tudatos rész most épp arra utasítja a szemeidet, hogy ezeket a betűket nézzék. Balról jobbra haladva, soronként. Szintén elméd tudatos része az, amelyik azon gondolkodik, vajon mi a sípszót akarok most ebből kihozni.

Elméd másik része eközben mozgatja a pupillád, a tüdőd, a szíved, az emésztőrendszered stb. izmait. Érzékeli és megjegyzi a körülötted lévő hangokat, szagokat és illatokat, azt, hogy milyen testhelyzetben vagy éppen és a bőröd melyik pontjához ér hozzá valami, milyen a levegő hőmérséklete körülötted, milyenek a fényviszonyok...

A tudatos elméd a körülötted hömpölygő tengernyi információból csak azzal a néhány cseppel foglalkozik, amit éppen fontosnak tart. Ezekre összpontosít, mert az egész egyben sok(k) neki. Amit a korábbi tapasztalatok alapján hamisnak ítél, azt elveti.

A tudatalattid viszont mindent befogad. Válogatás vagy szűrés nélkül. Ez pedig a tudatos döntéseidre is komoly hatással van.

Sokkal nagyobb
hatással, mint gondolnád.

Az is hat rád, amit tudatosan nem látsz meg. Az is, amit tudatosan nem hallasz, csak a háttérben szól.

Akár odafigyel rá a tudatos elméd, akár nem, a tudatalattid befogadja. Minél többször ismétlődik ugyanaz az inger, annál erősebb a hatása a tudatalattidra - és azon keresztül az egész életedre.

Ezért van olyan
nagy hatalma a szokásoknak.

Például annak, hogyan kezded el és fejezed be a napjaidat. A tudatalattid az álom és az ébrenlét közti átmenetben a legfogékonyabb. A reggeli és az esti szokásaid tehát ebben az érzékeny állapotban adnak neki rendszeresen ismétlődő ingereket. Akár évtizedeken át.

Van számodra egy jó hírem.

Rengeteg bevált módszer van arra, hogy a tudatalattid erejét a magad szolgálatába állítsd. Tudatosan tehetsz azért, hogy ne ellened, hanem érted dolgozzon. Képes vagy önmagad programozására.

Az egyik ilyen önprogramozási módszer, hogy tudatosan odafigyelsz arra, mit nézel, olvasol és/vagy hallgatsz reggel, nap közben és este. Már az is sokat segít, ha nem folyton egy akciófilm vagy krimi zárja a napjaidat, hanem egy színvonalas könyv.

Mi reggelente olyan hangfelvételekre kelünk föl, melyek segítségével jobb emberekké tudjuk programozni magunkat.

Annak az egészséges élet- és gondolkodásmód programnak, melyről a "Kitartásdíj" cikksorozatban olvashattál a legtöbbet, van egy képzési anyaga azok számára, akik hozzánk hasonlóan szakmailag is foglalkoznak vele. A 14 egyszerre szórakoztató és nagy tanulságokkal szolgáló előadás mindegyike a munkánk szakmai és emberi oldalát is érinti. Ehhez a munkához ugyanis létfontosságú, hogy megtanuljunk jól bánni az emberekkel - elsősorban önmagunkkal.

Minden reggel legalább két előadást meghallgatunk, így éves szinten több tucatszor átvesszük a tananyagot. Nálunk nem tévéműsor szól a háttérben, hanem a példaképeink hangja, ahogy megosztják velünk évtizedes tapasztalataikat.

Tudatos döntés eredménye az is, hogy az otthonunkban nincs tévékészülék. Felismertük, hogy nincs rá szükségünk.

Tudod, hogyan állítják
össze a tévéműsorokat?

Felméréseket készítenek a lakosság szokásairól, életmódjáról, érdeklődési köréről - és az átlagos igényekhez igazítják a kínálatot. Márpedig ez az átlagos igényszint manapság mélyen a bányászbéka alatt tartózkodik és egyre csak süllyed.

A tévéműsorok a reaktív emberek érdeklődési köréről szólnak. A reaktív hozzáállás pedig megakadályozza a sikert.

A sikerhez proaktív hozzáállás kell.

Vagyis
ha átlagon felüli életet akarsz élni,
a tévé egyértelműen nem neked való.

Aki téged programoz, annak a céljait szolgálod.

Akár tudsz róla, akár nem.

Akár akarod, akár nem.

Akkor is, ha eddig még nem ismerted
ezeket az 1976-ból származó mondatokat:

"Szóval egy gazdag, fehér hajú kis ember meghalt. No de mi köze ennek a rizs árához, nem igaz? És miért volna ettől még jaj nekünk? Azért, mert ti, akik itt ültök, és még 62 millió amerikai azzal foglalkozik, hogy engem hallgat! Mert közületek nem egészen 3 százalék olvas könyveket! Mert közületek alig 15 százalék olvas újságokat! Mert egy igazságot ismertek: ami a képcsövön át jut el hozzátok! Mert él jelenleg egy teljes és egész generáció, ami semmi mást nem ismer, csak, ami ebből a csőből jön ki!

Ez a cső Szentírás! A Végső Kinyilatkoztatás! Ez a cső teremt vagy porba dönt államelnököt, pápát, miniszterelnököt! Ez a cső a legfélelmetesebb istenverte hatalom ezen az istentelen világon - és ezért jaj nekünk, ha nem megfelelő emberek kezébe kerül! [...]

Épp ezért figyelem! Hallgassatok meg! A televízió nem az igazság! A televízió egy istenverte nagy vurstli! A televízió egy cirkusz! Karnevál, vándorakrobaták truppja! Mesemondók, táncosok, énekesek, zsonglőrök, mutatványosok, oroszlán-szelídítők és válogatott focisták - egy szóval: unaloműző ipar!

Ha igazságot akartok, forduljatok Istenhez vagy egy guruhoz - vagy önmagatokhoz! Mert csakis ott fogtok valaha igazságra bukkanni.

Tőlünk, emberek, nem kaphattok igazságot. Azt mondjuk, amit hallani akartok. Hazudunk, mint a f***. Képesek vagyunk azt mondani, hogy Kojak mindig elkapja a gyilkost. Hogy Archie Bunker családjában nincs rák. Hogy akármilyen bajban van a főhős, nyugalom!  A film végére kimászik belőle. Minden h****séget elmondunk, amit csak hallani akartok! Ábrándokkal kereskedünk, amik közül egy sem igaz!

De ti, emberek, mégis itt ültök, napról napra, estéről estére - kortól, színtől, hittől függetlenül! Csak minket ismertek! Már kezdtek hinni az ábrándokban, amiket szövünk! Kezditek elhinni, hogy a képcső a realitás és az élet, amit éltek, irreális! Azt teszitek, amit a Cső mond nektek! Úgy öltözködtök, úgy esztek, úgy nevelitek a gyerekeiteket, de még úgy is gondolkoztok, mint a Cső! Ez kész tömegőrület, eszelősök vagytok! Az Ég szerelmére! Ti vagytok a valóság és mi az illúzió!"

Howard Beale (Hálózat)

Szóval?
Téged ki programoz?

A gyermekünk számára mi csak az alapprogramot - ha úgy tetszik: az operációs rendszert - kívánjuk megadni. (A feliratkozott olvasóinknak szánt ingyenes tanulmányunkban sokat írunk arról, hogyan.) Őt is arra fogjuk bátorítani, hogy saját magát programozza.

Jövő héten Szilvi Drágám segít neked tovább elmélkedni a fentieken.

Legyetek jók, amennyire tudtok!

Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!