HTML

Szülőnevelés Blog

Szilvia, Misi és Tylla :)

A gyermeknevelést nem lehet elég korán elkezdeni. A legjobb, ha már a gyermek(ek) fogantatása előtt hozzáfogunk - a szülők, azaz önmagunk megnevelésével. Te elkezdted már?

Blogértesítő

Add meg a nevedet és az e-mail címedet, hogy rendszeres értesítést kapj a friss cikkeinkről és az egyéb fontos hírekről (pl. ajándékok, karbantartás, költözés stb.)!

Az adataidat természetesen bizalmasan kezeljük.
* kötelező megadni

Powered by MailChimp

Ezeket kapod

Liebster_Award.jpg

Tudtad, hogy ez egy díjnyertes blog? Kattints a képre!

Tetszenek a cikkeink?

Szívesen támogatnád a Szülőnevelés Blog működését? Most a PayPal jóvoltából megteheted!
Kattints a gombra!

qr-kod

Először jársz nálunk?
Kérdésed van?

Kattints ide!

"... a nevelés szó a növeléssel egy tőről fakad, és növelni sem növényt, sem gyereket nem lehet erőszakkal."

Vekerdy Tamás

Közösségi média

Csatlakozz hozzánk
a Google Pluszon!

   

 

Csatlakozz hozzánk
a Facebookon!

"A példamutatás nem a legfontosabb dolog ahhoz, hogy másokra hatással legyünk. Az az egyetlen dolog."

Albert Schweitzer

És ezt
láttad már?

Kövess minket a Twitteren!

Kövess minket a Twitteren!

"... minden földi élőlény közül az ember gyermekét befolyásolják a társas hatások a legmélyebben, és ő az egyetlen, aki nyitott annak elsajátítására, hogy melyek az ő érzései és hogy miként kezelje azokat. Ez pedig azt jelenti, hogy a gyermekként megélt első tapasztalataink sokkal súlyosabban határozzák meg felnőtt önmagunkat, mint azt sokan gondoljuk."

Sue Gerhardt:
A szükséges szeretet 
az affektusok hatása a kisgyermek
agyfejlődésére

"Felfogta már mindenki teljesen azt, hogy az ük-ük-ükunokái megnéznek majd és látni fognak mindent, amit valaha csinált? Én erre gondolok minden egyes nap! Azt akarom, hogy az unokáim büszkék legyenek rám..."

Gary Vaynerchuk

Hordozást minden babának! Segíts te is!

"Visszavonhatatlanok és megismételhetetlenek a gyermekkor napjai, hetei, hónapjai. Téglák ezek, amelyekből és amelyekre a felnőtt élet felépül. Ha sok tégla hiányzik, labilis lesz az építmény."

1998-ban, az Írásbeliség Világnapja alkalmából a Magyar Olvasótársaság ünnepségén elhangzott mondatok

Friss topikok

  • Viveca Summers: Hű, annyira vártam már ezt a posztot! Köszi, hogy megosztottad :) ezt a rész-ember paradigmát én i... (2015.03.02. 16:38) Újjászületésnap - 3. rész
  • Tylla - Szülőnevelés Blog: Időközben kiderült, hogy még egy ötödik képzésen is részt vehetek - a teljes jegyár egykilencedéér... (2015.02.09. 20:49) Kitartásdíj - 14. rész
  • Tylla - Szülőnevelés Blog: @BakónéVikica: Voltak azért erős indulatok is bennünk. Ám mire a döbbenet bénító hatása elmúlt, má... (2014.09.17. 19:51) Lefagytam a döbbenettől
  • Viveca Summers: Szépen növöget Misi! :) Ne aggódj, később még jobban hozzáedződsz. MI is 3 kilóval kezdtük, s most... (2014.02.23. 18:17) Egy álom valóra válik - 3. rész
  • Viveca Summers: Nem vagyok férfi, ráadásul a párom is elég szófukar az érzelmei terén, így nem tudom, hogy pontosa... (2013.12.28. 15:18) A komatál igazi értelme

Címkék

Abraham (2) Ady Endre (1) agresszió (5) ajándék (29) Albert Einstein (13) Albert Schweitzer (1) Aldous Huxley (6) Alkér Orsolya (21) alkohol (3) Allan Pease (3) Alphonse Karr (1) Andrew Matthews (2) André Kostolany (1) Anne Morrow Lindbergh (1) Anthony de Mello (3) anya (53) apa (49) Arisztotelész (1) Arnold Schwarzenegger (1) Arthur C Clarke (1) a bölcs francia (25) a Dalai Láma (1) A mennyei prófécia (10) a nagy számok törvénye (1) A Titok (2) bába (7) Balázs Boglár (3) Baltasar Gracián (1) Barbara Pease (1) Barbie (1) bátorság (56) Benjamin Disraeli (1) Benjamin Franklin (7) Benő bá (14) Bill Cosby (1) Bill Quain (1) bizalom (99) blogindító bejegyzés (1) Bob Dylan (2) Bob Marley (1) Bodo Schäfer (5) bölcsesség (218) Boldizsár Ildikó (1) boldogság (58) Bóna László (1) Brian Tracy (19) Bródy János (3) Bruce Lee (1) Bruce Willis (1) Buddha (2) buddhizmus (1) Carl Gustav Jung (1) Carl Rogers (2) Carl Sagan (1) célkitűzés (137) Christopher Marlowe (1) Christopher Moore (1) Coco Chanel (1) Connie Dawson (1) Cornelius Ryan (1) család (233) Csíkszentmihályi Mihály (2) Csitáry-Hock Tamás (1) C H Spurgeon (1) C J Fox (1) Dale Carnegie (1) Dame Anita Roddick (1) Daniel H Pink (6) Dan Millman (1) David Lloyd George (1) David Viscott (3) Déri János (2) Déry Tibor (1) Diana Nyad (1) Don Marquis (1) Doubravszky György (2) Dr Aletha J Solter (1) Dr Bakanek György (1) Dr Erich Fromm (4) Dr Geréb Ágnes (5) Dr Kopp Mária (1) Dr Kovács Dusán (10) Dr Marshall B Rosenberg (5) Dr Raffai Jenő (1) Dr Ranschburg Jenő (17) Dr Ron Jenson (1) Dr Taraczközi István (3) Dr Tóth András (4) Dr Vekerdy Tamás (18) dúla (4) ébredés (50) Edward De Bono (1) egészség (58) együttműködés (64) Eleanor Roosevelt (2) elismerés (4) Elizabeth Kubler Ross (1) Elizabeth Prochaska (1) elszántság (89) elvárás (30) elvek (84) emberek vagyunk (145) emberi kapcsolatok (173) energia (14) Eric Berne (1) Ernst von Feuersleben (1) erő (67) érték (221) Ertsey Katalin (1) érzelmi intelligencia (113) esküvő (4) este (2) Etienne Ray (1) Faith Whittlesey (1) Feldmár András (10) felelősség (201) felismerés (166) felkészülés (219) félreértés (46) Feng Shui (1) fiúnevek (49) flow (1) folyamat (149) Forbáth Imre (1) Frank Wedekind (1) Freeman Dyson (1) Friedrich Vilkox (1) függőleges idő (1) futás (6) F Várkonyi Zsuzsa (7) Gabriel Garcia Márquez (1) Galileo Galilei (1) Gárdonyi Géza (1) Gary Chapman (4) Gary Vaynerchuk (2) George F Kaufman (1) George H Reavis (1) George Lucas (1) Gerald Ford (1) Gerald Hüther (1) Gloria Steinem (1) graffiti (1) GR Klub (14) gyakorlás (54) gyermekágy (4) hamarosan (25) Hankiss Elemér (2) Hannibal (1) házasság (13) Helen Keller (6) hellókarácsony (6) Henry David Thoreau (1) Henry Ford (3) Herbert N Casson (1) hiba (28) hír (14) hit (1) hogyan együnk meg egy elefántot (13) holnap (12) Hoppál Bori (1) Horatius (1) hordozás (8) Hordozóház (1) Horváth Ida (1) hosszú táv (49) Hugh Prather (1) hulladék (10) H Jackson Brown (1) indapass (1) indiai tanítás (1) információ (161) integritás (73) Irene Walton (1) Isaac Asimov (1) Ivy Baker Priest (1) Jagodics Tamás (3) James Redfield (9) Jamie Winchester (1) játszma (1) Jean Illsley Clarke (1) jellem (17) jellemetika (5) JFK (3) Jill Bolte Taylor (1) JMS (5) Johann Wolfgang von Goethe (2) John Dewey (1) John Lennon (2) John Middleton (4) John St Clair Thomas (1) John Taylor Gatto (2) Jókai Mór (5) Jomo Kenyatta (1) Józsi Bácsi (2) J Allen Boone (1) J R R Tolkien (2) Kádár Annamária (3) kamasz (2) Karen Lamb (1) Karl Manninger (1) Katharine Hepburn (1) Keith Ellis (1) Kellér Dezső (1) képzelet (9) képzés (149) kérdés (78) Kerényi Lajos atya (2) kettős mérce (13) Kim Cattrall (1) Kim Kiyosaki (1) Király Ági (1) Király Norbert (2) kitartás (104) komposzt (2) kongruens (42) környezetvédelem (16) kötődés (3) Kovácsovics Fruzsina (3) Kovács Ákos (1) Kovács Karád (10) közlemény (10) közmondás (5) kreativitás (3) kulturális tőke (108) Kurt Tepperwein (2) lánynevek (47) LEGO (1) Les Brown (1) Lev Tolsztoj (1) Louis Brandeis (1) Louis Pasteur (1) Lukács Ernő (1) Luther Márton (1) Madách Imre (1) Madelaine L Engle (1) Mahátma Gandhi (6) Malcolm Forbes (1) Manita (91) Mantegazza (1) Márai Sándor (2) Marcus Aurelius (1) Mark Cuban (1) Mark Twain (3) Mary Kay Ash (1) Massimo Bin (1) Matyi Dezső (1) megbocsátás (6) meglepetés (28) Mérő László (1) Michael Ende (3) miért (52) Mikszáth Kálmán (2) mókuskerék (22) Moldova György (1) Montágh Imre (2) nagyszülő (10) Neale Donald Walsch (1) Nemzetközi Babahordozó Hét (1) Nick Vujicic (1) Niels Bohr (1) Norman Cousins (1) Nyitrai Erika (5) Oliver Mandeymons (2) Oliver Wendell Holmes (2) olvasás (25) olvasói kérésre (7) önértékelés (121) Oprah Winfrey (1) optimizmus (77) Oscar Wilde (2) Osho (3) ötlet (20) Pablo Picasso (1) Pálinkás Róbert (1) Pam Brown (1) pap (2) paradigma (131) Paulo Coelho (1) Paul Gerardy (1) Paul Simon (1) példamutatás (141) pénz (112) Periklész (1) Peter Schwartz (1) PKU (1) Polgár Judit (3) Popper Péter (4) proaktív (100) Prof Dr Bagdy Emőke (1) Prof Dr Bogár László (5) Prof Dr Márai Géza (1) P T Barnum (1) Quod licet Iovi non licet bovi (4) rajzfilm (2) Ralph Ellison (1) Ralph Waldo Emerson (1) Randy Gage (1) Rejtő Jenő (1) reziliencia (12) Richard Pascale (1) Risztov Éva (1) Robert F Kennedy (1) Robert Graves (1) Robert G Allen (2) Robert Louis Stevenson (1) Robert T Kiyosaki (11) rovatindító bejegyzés (9) Rudolf Steiner (1) Ruth Benedict (1) Sally Kempton (1) segítség (176) segítség hozzászóláshoz (2) Seneca (4) Severn Suzuki (1) Shania Twain (2) Simon András (1) Sir Ken Robinson (6) Sir Winston Churchill (2) Smiljan Mori (2) soron kívüli cikk (21) Sri Chinmoy (1) Stendhal (1) Stephen Denning (2) Stephen Dolly (1) Stephen R Covey (11) Steve Jobs (1) Steve Wozniak (1) suska (1) szabadság (25) számítógép (1) szelektív hulladékgyűjtés (2) személyiségetika (3) szemét (6) Szendi Gábor (1) Szent-Györgyi Albert (1) szeretet (99) szinkronicitás (2) Szophoklész (1) szoptatás (5) Szulák Andrea (2) születésnap (2) születés előtti kommunikáció (10) Születés Hete (6) szülő (62) szülőnevelés fogalma (36) Tallulah Bankhead (1) tapasztalat (49) táplálkozás (3) Tarján Iza (1) televízió (13) Tennyson (1) Teresa Amabile (1) tévé (11) Theodore Roosevelt (1) Theodor Rozak (1) Thomas Carlyle (1) Thomas Huxley (1) Thomas Mann (1) Tim Ferriss (2) tipp (156) tisztelet (4) Tonk Emil (1) történet (77) Trevor McKinney (1) tudás (157) tulajdonítás (23) túlélés (10) türelem (48) TV (4) Upton Sinclair (1) Ursula Le Guin (1) vállalkozás (45) valóság (86) válság (1) változtatás (5) vár vagy benzinkút (2) védőnő (1) vélemény (26) veszteség (12) Vidal Sassoon (1) Vida Ági (10) videó (44) Vidi Rita (13) Viktor Emil Frankl (2) visszaadás (3) visszaszámlálás (27) vízszintes idő (6) Voltaire (1) Vörös István (1) Walter Gacheot (1) Walter Lippmann (1) Warren Buffett (1) Wayne Gretzky (1) Whitney Young (1) Will Shortz (1) Will Smith (2) Wolf Kati (2) Zágon István (1) Zen (1) Zig Ziglar (3) Címkefelhő

Nyilvánvalóan Részvétlen Társaságok - 3. rész

2012.09.02. 09:02 Tylla - Szülőnevelés Blog

CSR (VTF) másképp

A banyánfás kitérő után most visszakanyarodunk a személyes felelősség és a részvénytársaságok, mint jogi személyek jellegzetes "személyiségjegyei" közötti összefüggések vizsgálatához.

Vigyázat!
Innentől nagyon meredeken
megyünk tovább "a nyúl
üregének a mélyére"!

Az előző részekben elemzett film harmadik részében konkrét, megtörtént esetekkel ismerkedünk meg.

Nem lepne meg túlzottan, ha a videó megtekintése után úgy éreznéd, jobb volt, amíg nem volt tudomásod mindezekről. Semmi baj! Én is átestem ezen az időszakon. Közel 5 éve láttam először ezt a filmet és még most sem tudtam teljesen feldolgozni a tartalmát.

Ha az előző részekben lévő videókat láttad, kezdetnek az is jó. Neked kell érezned, hogy készen állsz-e befogadni a folytatást.

Egy jó tanács:

Ne evés közben
vagy rögtön utána
nézd meg ezt a videót!

 

Az első esettanulmány az emberi lények - azaz a Társaság szóhasználatában az "emberi erőforrások" - kizsákmányolásáról szól. Arról, hogy a Nike gyermekmunka-botránya (melyről annak idején talán te is hallottál) csak annyiban volt rendkívüli, hogy az ilyesmiknek a többsége nem jut a széles nyilvánosság tudomására.

A nagy cégeknél a hasonló ügyek mindennaposak. Az, amiről te és/vagy mi értesülünk, a közmondásos jéghegy csúcsánál is kevesebb.

A Társaság filozófiája ugyanaz, mint Tartuffe-é:

"Márpedig bűn csak az, aminek híre kel.
A botrány, [...] csak az kiált az égre.
S ki titkon vétkezik, annak már nincs is vétke."

részlet a negyedik felvonás ötödik jelenetéből
Vas István fordításában
(kiemelés tőlem)

Csakhogy itt most nem egy fiktív komédiáról van szó, hanem számtalan valódi tragédiáról.

Hogy neked
mi közöd ehhez az egészhez?

Nos, amennyiben csak és kizárólag belföldi alapanyagokból, hazai tulajdonban lévő cég által idehaza előállított termékeket fogyasztasz és használsz, továbbá nem egy nemzetközi óriáscégnek dolgozol, viszonylag kevés. Ám valami azt súgja, hogy ez nálad sem teljesen így van...

Tudod egyáltalán, honnan származnak az általad fogyasztott termékek? Teszel erőfeszítéseket azért, hogy kiderítsd? Odafigyelsz arra, hogy lehetőleg a helyi vállalkozások termékeit vásárold?

Hogy nem engedheted meg magadnak, mert a belföldi áruk jóval drágábbak? Tévedés! Valójában a külföldi óriáscégek termékei sokkal drágábbak, csak az áruk nagy részét nem te fizeted meg, hanem például a munkások, akik összerakják. Hosszú távon azonban mindannyian megfizetünk ezért...

Ha alkalmazottként dolgozol és eddig elégedetlen voltál a munkahelyi körülményeiddel, a fizetéseddel, javaslom, számolj utána, a munkáltatód termékének illetve szolgáltatásának az árához képest mekkora a fizetésed!

?Kiszámoltad?

Milyen arány jött ki? Nagyobb 3 ezreléknél?

No és mondd csak: hány embernek kell megélnie a te fizetésedből? Nyolcnak? Hétnek? Hatnak?

Szóval, mi okod van panaszkodni és szegénynek beállítani magadat?

Az "érték=pénz"
paradigma hibája

Egészen a közelmúltig, amíg nem kezdtem neki, hogy ezt a videót feliratozzam, nem vettem észre, hol van a hiba Michael Walker "nézzük meg egy másik nézőpontból" érvelésében. Pedig kettő is megbújik benne.

Az egyik hiba az a nézet, mely egyszerűen nem vesz tudomást a pénzzel nem mérhető értékek létezéséről. Amikor Mr. Walker azt állítja, hogy az ún. fejlődő országok lakossága csak egyetlen értékkel rendelkezik: az emberek olcsó munkaerejével, hallgatólagosan igaznak fogadja el a Társaság egyik axiómáját, mely szerint csak az értékes, ami pénzre váltható.

Ez szorosan összefügg azzal a régi tudományos dogmával, mely csak azt fogadja el létezőnek, amit a tudós a hitelesített műszereivel meg tud mérni, továbbá bármikor megismételhető kísérletekkel igazolható.

Ha eddig még nem jutott volna el hozzád a hír, akkor most tájékoztatlak: mindkettő tévesnek bizonyult.

A gyermeked nevetését például tudod forintosítani? Meg tudod mérni? Elő tudod állítani laboratóriumi körülmények között?

Mr. Walker
érvelésének a másik hibája
hosszabb magyarázatra szorul.

Nézzük csak meg, milyen "fejlődő" országokat említenek a videóban!

  • Banglades a brit uralom alatt töltött évszázadok nyomait viseli.
  • Kína az ópiumháborúkba és azok következményeibe bukott bele.
  • Honduras gyarmati múltját jól mutatja, hogy mind a mai napig az ország hivatalos nyelve a spanyol.
  • A mai Dominikai Köztársaság területe (micsoda meglepetés!) évszázadokig spanyol gyarmat volt, melyet némi francia uralom tett változatosabbá.

Mi is történt abban a több nemzedéknyi időszakban, amíg egy-egy ilyen ország függőségben illetve konkrétan gyarmati sorban sínylődött? Gazdasági és/vagy katonai fölényükre támaszkodva a külföldiek

  1. folyamatosan, napi szinten, tonnaszámra vitték ki a pénzzel mérhető értékeket: (nemes)fémeket, (drága)köveket, növényi és állati termékeket (zöldségeket, gyümölcsöket, fűszereket, szöveteket, fát, bundákat, bőröket, elefántcsontot stb.), a helyi lakosok által készített dísz- és kegytárgyakat...
  2. módszeresen pusztították a bennszülöttek kultúráját: erőszakkal térítették őket az "igaz" hitre; szent helyeiket kifosztották, feldúlták, lerombolták, porig égették; bölcseiket, varázslóikat boszorkányság vádjával kivégezték...
  3. az ókori Rómától ellesett módon igyekeztek megosztani és uralmuk alatt tartani az életben hagyott őslakosokat.

Amennyiben részt vettél Vidi Rita gazdagító tanfolyamán, tudod, hogy a gazdagság olyan, mint egy háromlábú szék. (Ha még nem vettél részt a tanfolyamon, sürgősen pótold! Egészen biztos, hogy neked is telik rá. Épp azt nem engedheted meg magadnak, hogy kihagyd.)

Az iménti felsorolásból jól látható, hogy a gyarmatosítók a leigázott országban a gazdagság háromlábú székének mindhárom lábát elrabolták, megsemmisítették vagy tönkretették. Ennek következtében egy-két nemzedék alatt a legtöbb családban a szék ülőkéje is odaveszett.

Napjaink legnagyobb részvénytársaságai pedig az egykori gyarmatbirodalmak anyaországaiban jöttek létre - no meg az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában, vagyis azokban az országokban, ahol az odaköltözött fehér emberek (nem az őslakosok) még a terület teljes kifosztása előtt függetlenedni tudtak az anyaországuktól.

Miről is van szó valójában?

A következő metaforát kizárólag a szemléltetés kedvéért írom le, az említésre kerülő személyekhez valójában persze semmi köze sincs:

  1. Tegyük fel, hogy tavaly kiraboltak téged és szinte minden értéktárgyadat elvették tőled!
  2. Tegyük fel továbbá, hogy a rablótámadás során annyira összevertek téged, hogy elvesztetted az emlékeidet! Így ha volt is bármilyen szakmai tudásod, képzettséged, nem emlékszel rá. Amíg az amnéziád tart, nem tudod használni a korábbi években megszerzett tudásodat.
  3. Tegyük fel még azt is, hogy mióta a támadás után magadhoz tértél, olyan emberek közé keveredtél, akik becsaptak téged és abból a pár maradék értékedtől is kiforgattak téged, amit a rablók nálad felejtettek! Így most nincs egy filléred sem, éhes és fáradt vagy. Ráadásul az a kevés emléked, ami van, mind arról szól, hogy mások rosszul bántak veled, ezért senkiben sem mersz megbízni.

Hónapok óta nyomorogsz már (igen ez még a metafora része), amikor megjelenek én és hajlandó vagyok neked valamilyen szakképzettséget nem igénylő kétkezi munkáért cserébe annyi pénzt adni neked, amennyiből másnapig fedezni tudod a fiziológiai szükségleteidet (étel, innivaló, szállás, ruházat). Félsz, hogy én is csak át akarlak verni, de úgy érzed, nincs más választásod, ezért elfogadod a munkát.

Amikor a munkádért megkapod az általam megígért (éh)bért, hálásan megköszönöd, másnap pedig újra eljössz hozzám dolgozni, mert már megint szomjas és éhes vagy...

Ez így megy egészen addig, amíg végre visszatérnek az emlékeid a rablótámadásról. Ekkor ugyanis rájössz, hogy a rablók, akik téged megtámadtak, kifosztottak és félholtra vertek, mindössze ketten voltak: a nagyapám és az apám. Én pedig az ő egyetlen örökösük vagyok. Vagyis azt a(z éh)bért, amiért nekem dolgoztál, a tőled elrabolt vagyonból fizettem neked...

Itt a metafora vége.

Szerinted nem a legalávalóbb, szemforgató képmutatás lenne, ha az imént elképzelt helyzetben én - miközben tudom, honnan van a vagyonom - a jótevőd, megmentőd szerepében tetszelegnék? Mert szerintem igen.

Vajon mennyivel lenne kisebb a bűnöm, ha azért nem tudnám, hogy a vagyonom a tőled elrabolt értékeken alapszik, mert struccpolitikát folytatva szándékosan nem foglalkoznék a pénzem eredetével és hasonló kényelmetlen kérdésekkel? Kisebb lenne-e egyáltalán? Vagy épp ettől válna még súlyosabb bűnné minden egyes nap?

Mekkora bűn lenne az, ha csak addig dolgoztatnálak téged, amíg hajlandó vagy ilyen olcsón elvégezni a munkát - utána pedig odébbállnék és fölvenném ugyanarra a munkára apámék egy másik áldozatát mondván: "Mostantól őrajta segítek."?!

És ha később, amikor ő már túl sokat kér, újra téged alkalmaználak, kihasználva, hogy te közben visszasüllyedtél a nyomorba és megint könnyen kizsákmányolhatóvá lettél?!

A nagy részvénytársaságok pontosan ezt teszik, csak nem két emberrel, hanem emberek milliárdjaival. Ahogy Naomi Klein rámutat: a Társaság egész országokat kényszerít arra, hogy egymás alá licitáljanak a "segítségéért". Talán már észrevetted, hogy Magyarországgal is ezt teszi.

Megteheti, mert mi hagyjuk neki.

Mert a mi "fejlett", "civilizált" és "szabad" kultúránkban mindannyian egy olyan, számítógépek által tízezred (vagy akár tízmilliomod) másodperc pontossággal vezérelt rendszerbe születtünk bele, melynek célja ellenőrzés alatt tartani minket és olcsó "emberi erőforrásokat" biztosítani a Társaság számára ahhoz, hogy az minél több pénzre tudjon szert tenni. A te pénzedre is.

Ahogy Charles Kernaghan mondja a fenti videóban: "Ez a valóság. A kizsákmányolás tudománya."

Biztosan tudom, hogy nem egyedül engem emlékeztet mindez Morpheus napjainkban már közismert szavaira: "Hogy mi a Mátrix? Ellenőrzés. A Mátrix egy számítógépek által létrehozott álomvilág, mely azért épült, hogy ellenőrzés alatt tartson minket, lehetővé téve egy emberi lény átváltoztatását... ezzé."elem

 

No, nagyjából megvagyunk a videó első felének az elemzésével. Remélem, megbocsátod, ha a második felével egy külön cikkben foglalkozunk. Lesz min elmélkedned, amíg elkészülünk a folytatással...

 

A jövő szerdai cikkben jóval több filmes utalás lesz, mint a maiban, ugyanis egy olyan keresztnévvel foglalkozunk itt a Szülőnevelés Blogon, melyet szoros kapcsolat fűz a filmek világához.

 

Legyetek jók, amennyire tudtok!

 

Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!

2 komment · 2 trackback

Címkék: videó önértékelés pénz valóság folyamat információ kérdés miért szemét felelősség felismerés vállalkozás érték ébredés félreértés emberi kapcsolatok érzelmi intelligencia paradigma kulturális tőke emberek vagyunk

A bejegyzés trackback címe:

https://szuloneveles.blog.hu/api/trackback/id/tr344675386

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Nyilvánvalóan Részvétlen Társaságok - 3. rész 2012.09.07. 22:39:43

Napjaink legnagyobb részvénytársaságai az egykori gyarmatbirodalmak anyaországaiban jöttek létre.

Trackback: Nyilvánvalóan Részvétlen Társaságok - 3. rész 2012.09.07. 22:39:43

Napjaink legnagyobb részvénytársaságai az egykori gyarmatbirodalmak anyaországaiban jöttek létre.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VíziLó 2012.09.17. 16:28:41

Ez a dependecia-elmélet tartotta és tartja rabságában ma is Latin-Amerika jelentős részét. A gonosz gyarmatosítók a hibásak. A fehér ember a hibás. A sikeres mindig gonosz rabló. A görögök se azt nézik ma, hogy miként lehetne hatékonyabban dolgozni, kevésbé korruptan élni, inkább követeljünk kártérítést a németektől, elvégre könnyebb mint saját magunkat megváltoztatni, jobbítani.

Nézd meg mondjuk Chilét és Venezuelát. Hol élnél szívesebben? Az előbbi a sutba dobta mások hibáztatását, elkezdett felelősen gazdálkodni, s ma már Európában is irigyelt gazdasággá vált. Venezuela csak papol a imperializmusról, s közben lassan összeomlik az egész ország, ha nem lenne olaj, már éhen haltak volna.

Tylla - Szülőnevelés Blog · https://www.facebook.com/vincze.attila.miklos 2012.09.17. 19:06:10

@VíziLó: Ha jól értem, szerinted az, amit a fenti cikkben közöltem, csak egy elmélet - mégpedig téves elmélet. Nem tudom, mennyit olvastál el a Szülőnevelés Blogon megjelent többi cikkből. Feltételezem, hogy nem sokat - és ezért érted félre ennyire a cikk mondanivalóját.

Azt észrevetted, hogy ez a cikk egy sorozat része? Észrevetted, hogy ekkora terjedelemben is csak a cikkben elérhető videó feléig jutottunk el az elemzésben?

Ez a videó a dokumentumfilm 3. részlete. Azt követően, hogy a másik feléről is megjelenik egy ilyen elemző cikk, még további 11 rész van hátra - és nem ezt az egy filmet szándékozzuk így kivesézni. Az kevés lenne ahhoz, hogy érdemi megoldást találjunk. A "hatékonyabban dolgozni, kevésbé korruptan élni" ugyanis önmagában nem elegendő.

Szó sincs arról, hogy már leértünk volna "a nyúl
üregének" az aljára!

"A gonosz gyarmatosítók a hibásak. A fehér ember a hibás. A sikeres mindig gonosz rabló." Ha ezeket az állításokat a fenti cikkből vélted kiolvasni, akkor szerintem a szöveg jelentős része elkerülte a figyelmedet. Jó okkal emeltem ki például ezt a mondatot:

"Megteheti, mert mi hagyjuk neki."

Itt nem kizárólag a "gonosz gyarmatosítók", a "fehér ember" stb. felelősségéről van szó, hanem mindannyiunkéról. A tiédről, Szilvi Drágáméról és az enyémről is. A többi olvasónkéról is. Azokéról is, akik nem olvassák ezt a blogot, akik a létezéséről sem tudnak. A görögökéről is. Azokéról is, akik szerint a görögök - akárcsak a portugálok, az olaszok és a spanyolok - "lusta disznók" (PIGS).

Mi nem teszünk egyenlőségjelet a siker és a rablás közé. Ha fönt, a fejléckép alatt és/vagy az oldalsávban szétnézel egy kicsit, láthatod, hogy többek között van egy "Sikeres szokások" című rovatunk is. (Annak is jó oka van, hogy abban a rovatban miért épp az a téma mostanában, ami.)

Ha alaposabban megnézed a blogunkat, talán észreveszed, hogy az egész Szülőnevelés Blog alapvetően arról szól, hogyan igyekszünk "saját magunkat megváltoztatni, jobbítani". Ennek részeként igyekszünk minél jobban (f)elismerni, hogy mi magunk milyen mértékben vagyunk felelősek a világ jelenlegi állapotáért - továbbá szembesíteni a többi embert a saját személyes felelősségével.

Akkor is, ha ez az emberek egy részének nem tetszik. Mert ugyebár manapság az a politikailag korrekt hozzáállás, hogy minden az áldozat hibája, hiszen miközben megkapja a "jól megérdemelt" verést, nem átall olyan hangosan jajgatni, hogy azzal megzavarja a szomszédok nyugalmát...

A vásár ezúttal is kettőn áll.

 

 

© 2011-2016 Vincze Szilvia & Vincze Attila Miklós