Sikeres szokások
Aki valaha hallotta már Prof. Dr. Bogár Lászlót beszélni, tapasztalhatta, hogy amit mond, az élőszóban még viszonylag jól követhető, de írásban szó szerint idézve egyetlen körmondata 8-10 soros...
Ezért csak a nála igen gyakori gondolati kitérők kihagyásával idézem, mivel kezdte a tavalyi Házi Pénzgyár Konferencián tartott nagy sikerű előadását:
"A mondandóm mottója lehetne talán az, [...] hogy tudni illik: ritkán gondolunk bele, [...] pedig nagyon is kellene, hogy [...] amikor a magyar nyelvben azt mondjuk, hogy 'az anyagiak', akkor automatikusan a pénzre gondolunk, ennek következtében nem túlzunk, hogyha azt állítjuk, hogy a pénz a 'leganyagibb' dolog a világon. Igen ám, de ez a 'leganyagibb' dolog a világon, a pénz a legszellemibb dologra: a hitre és a bizalomra épül."
Ugye te is annak adsz hitelt
(pénzben vagy másképp), akiben megbízol?
Már az ókorban - latinul - is megvolt ez a nyelvi kapcsolat a hit (credo) és a hitel (credit) között. Ennek következtében amikor egy pénzrendszer "mögött" (ha úgy jobban tetszik: "alatt") már nincs elég hit és bizalom, "akkor hatalmas robajjal összeomlik a pénzrendszer". Annak idején a pengő hiperinflációja is arról szólt, hogy végül már senki sem hitt abban, "hogy ez a pénz alkalmas arra, hogy közvetítse az anyagi értékeket".
A pénznek ugyanis valójában nincs értéke.
Nem is kell, hogy legyen.
Peter Koenig nagyszerű megfogalmazásában: a pénz egy üres vetítővászon, melyre mindenki önmagából vetít ki valamit. A pénz értékek közvetítésére szolgál és ezt a feladatát csak egy szilárd bizalmi alapra támaszkodva tudja ellátni. Akkor tud pénzként működni valami, ha az emberek elhiszik róla, hogy értékek közvetítésére alkalmas. Azt fogadom el egy értékért cserébe, amiről elhiszem, hogy tőlem is elfogadják majd, amikor el akarom cserélni egy másik értékre.
E cikk további részében már nem Bogár Professzor Úr mondandóját olvashatod, hanem a miénket a fentiek ihletése alapján.
Pénz nélküli gazdagság
Sajnos mára szinte teljesen feledésbe merült az a réges-régi kor, amikor az a bizalmi alap, ami napjainkban a pénz mögül/alól kifogyóban van, biztos tudássá szilárdulva létezett egy-egy közösségen belül.
Nem kellett pénz az értékek közvetítéséhez. Akinek valamiből fölöslege volt, egyszerűen elajándékozta, mert tudta, hogy a közösség többi tagjának pedig másból lesz fölöslege és ők is ugyanígy tesznek majd.
Nem kellett bíznia abban, hogy ajándékba megkapja majd mástól azt, amire neki volt szüksége. Tudta, hogy így lesz. Bizonyos értelemben ez a tudása volt a "pénze". A legszellemibb dolog az egész közösség számára már-már tapinthatóvá sűrűsödött, ezért nem kellett tárgyi formában megjeleníteni.
Ellentétben azzal, ami napjainkban tárgyiasítva (érmék, bankjegyek, értékpapírok, fémrudak, számítógépeken tárolt jelek) megjelenik, ez valóban "belső értékkel bíró pénz" volt.
Hasonló "pénz" - vagyis az, hogy ismerek olyan embereket, akikről tudom: ha szükségem van valamire, képesek és hajlandók segíteni nekem, mert tudják, hogy én is segítek nekik, ha kell - manapság is létezik. Mi, akik ismerjük, leginkább kapcsolati tőke néven szoktuk említeni.
Szilvia jegyzete
Hála Vidi Ritának és a GR Klubnak, ezt - akárcsak sok minden mást - napról napra jobban értjük és érezzük. Ezúton is köszönjük nekik!
Ennyit az előadás bevezetőjéről :) és arról, milyen gondolatokat ébresztett bennünk. Mivel ez a cikk már így is elég terjedelmes, itt befejezem mára és holnap folytatom a beszámolót az előadásról.
Legyetek jók, amennyire tudtok!
Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!