Sajnálom, hogy ennyire megvárattalak. Még szeptemberben meg akartam írni ezt a cikket, de elkapott minket a játékszenvedély, meg igazság szerint egy kicsit menekültem is attól, hogy írás közben újra átéljem a nyár eseményeit. Így hát inkább Tyllával halmoztuk a milliókat, egyik parti jött a másik után, a nappalok meg észrevétlenül rövidültek. Az döbbentett rá, mennyire elröpült az idő, hogy elkezdtük Vidi Rita célkitűzésről és megvalósításról szóló tanfolyamát, mert tudtam, hogy a mi turnusunk október elsején indul. Apropó, várakozás!
A múltkor azt ígértem, beszámolok a nőgyógyászati rendelésen történtekről. Nos, aznap, amikor a terhességi tanácsadó központban tett látogatásunk után odamentünk a rendelőbe, a nőgyógyászomra kellett várnunk, mégpedig szokatlanul sokat. Pedig direkt a rendelési idő legelején mentünk oda.
Akkor már azt akartuk biztosan tudni, hogy az a korábbiakhoz képest szokatlanul erős vérzés, ami épp aznap kezdődött meg nálam, egy késve jelentkezett menstruáció-e vagy valami más. A cikk címében lévő kérdés eddigre így módosult: "Vajon volt-e odabent valaki?"
Teltek az órák, de a doktornő csak nem érkezett meg. Az előző alkalommal könnyebben elfogadtuk, hogy várnunk kell. Akkor nem időpontra jöttünk. Olyan, hogy az előre leegyeztetett időponthoz képest órákig nem jött a doktornő, még sosem fordult elő. A nővér sem tudott semmit a késés okáról.
Tylla jegyzete
Számomra az tűnt a legvalószínűbbnek, hogy a doktornőnek egy betegéhez kellett sürgősen kimennie valamilyen okból. Még mindig szívesebben gondoltam erre, mint egy közlekedési balesetre vagy hasonló drámai okra.
Persze bemehettem volna én is a másik orvoshoz, aki egy ajtóval arrébb rendelt, de nem tettem. Akár a legjobb nőgyógyász is lehet a világon, számomra ő csak egy ismeretlen férfi. Inkább vártam tovább a doktornőmre.
Közben észrevettem egy műanyag tartót a falon, benne kis füzetekkel. Kivettem egyet és elolvastam. A magzatvédő vitamin fontosságát hangsúlyozta - persze egy konkrét vitaminkészítményt reklámozva. Megmutattam Tyllának, mert kíváncsi voltam a véleményére. Bár azt Ő sem vitatja, hogy a vitaminok fontosak (pláne várandósság idején), nem igazán nyerte el a tetszését a készítmény. A füzet végén lévő táblázat szerint ugyanis az egyik vitaminból 60, egy másikból 150, egy harmadikból 200, ugyanakkor némelyik ásványi anyagból mindössze 10 illetve 21 százalékát tartalmazza a várandós nők számára szükséges mennyiségnek. És erről a tablettáról írja ezt ugyanaz a füzet: "a jól megválasztott összetétel mellett a megfelelő arányban tartalmazza a szükséges elemeket, elősegítve ezek felszívódását, hasznosulását".
Végül megint anélkül jöttünk el a rendelőből, hogy láttuk volna a doktornőt megérkezni. Már nem bírtuk tovább - óra nélkül is tudtuk, hogy közeledik az ebédidő.
Délután a neten találtunk egy hirdetést. Gyermekneveléssel kapcsolatos könyveket kínáltak eladásra. Az egyik a születés előtti kommunikációról szól.
A hölgy, akitől másnap megvettük a könyveket, adott néhány tanácsot is melléjük ingyen. Nagy részükkel már nem először találkoztunk (magzatvédő vitamin, minél több gyümölcs, egészséges táplálkozás), de mondott olyat is, ami új volt nekem. Felhívta a figyelmemet, hogy a fogaim és a csontjaim védelme érdekében érdemes már most több kalciumot fogyasztanom.
Miután a vérzés elmúlt, újra fölkerestem a nőgyógyászatot. (Tylla ezúttal nem tudott elkísérni.) A doktornő viszonylag hamar megérkezett és én kerültem sorra elsőként. Annyira örültem ennek, hogy eszembe se jutott fölhánytorgatni a korábbi hosszú várakozásokat. A múltnál sokkal jobban érdekel a jelen és a jövő.
Amikor röviden elmeséltem a doktornőnek az előző hetekben történteket, azt mondta: a fogamzásgátló drazsé szedésének az abbahagyását követő első menstruáció a szokásos 4 helyett 6 hét elteltével jön meg. Egy ultrahangos vizsgálatot is elvégzett - nem igazán azért, mert orvosilag indokoltnak tartotta, inkább azért, hogy nekünk segítsen megnyugodni és lezárni ezt az ügyet. A vizsgálat végre egyértelmű választ adott: nem vagyok állapotos, nem is voltam. Amikor ezt otthon elmondtam Tyllának, láttam Rajta, hogy Ő is úgy érzi, mintha elvesztettük volna azt a babát, akiről az eszünkkel tudjuk, hogy meg sem fogant. Az érzelmek már csak ilyenek: a szív akkor is tud fájni, ha az ész erre semmi okot nem lát.
Holnap Tylla önismeretről és célokról szóló cikkét olvashatod itt a Szülőnevelés Blogon.
Legyetek jók, amennyire tudtok!
Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!