Növény, állat, ember
(soron kívüli cikk)
Nemrég kaptunk egy olvasói hozzászólást a Verával augusztusban történtekhez. Úgy döntöttünk, hogy hosszabban, egy külön cikkben válaszolunk.
Kedves Mitchelle!
Úgy tűnik, alaposan félreértetted a Verával kapcsolatos céljainkat.
Az egyik célunk épp az volt, hogy bizonyos hibákat ne egy embergyermekkel, még csak ne is egy állattal kapcsolatban kövessünk el. Ez a jelek szerint remekül működik. :) Tudtuk, hogy hibázni fogunk. Azt akartuk, hogy az első gyermekünk születése előtt tanuljunk ezekből a hibákból. Bár sokak szerint hibázni rossz, tudjuk, hogy egy tanulási folyamatban a hibák rendkívül értékesek. A szülők többsége az elsőszülött gyermekén "gyakorol". Mi úgy döntöttünk, másképp csináljuk.
További célunk volt az önbizalmunk növelése és a felelősségérzetünk fejlesztése azáltal, hogy bebizonyítjuk - mind önmagunknak, mind másoknak, például Benő bának -, hogy vállalni tudjuk azt a felelősséget, amit egy másik élőlény gondozása jelent. Azzal, hogy itt, a Blogon őszintén, nyíltan beszámolunk a Verával kapcsolatos fejleményekről még akkor is, ha az aktuális fejlemény épp kedvezőtlen színben tüntet föl minket, a gyermekeinkkel kapcsolatos jóval nagyobb mértékű felelősségvállalást gyakoroljuk kicsiben. Épp azért tesszük ezt most, hogy mire megérkezik az első gyermekünk, jóval felelősségteljesebbek és tapasztaltabbak legyünk, mint most.
Szilvia jegyzete
Bizonyos szempontból Vera gondozása nehezebb nekünk, mint egy gyermeké, mert ebben a témában még kevesebb tudással és tapasztalattal rendelkezünk, mint a gyermeknevelésben. Egy pelusos kisgyermek kommunikációját sokkal könnyebben megértenénk, mint egy alig ismert növényét. Könnyebben beleéljük magunkat a helyzetébe, hiszen magunk is voltunk gyermekek - növények viszont még sosem.
Hogy megnyugtassalak, közlöm: már most van egy könyvünk több száz tippel arról, mihez lehet kezdeni egy síró babával. Az első gyermekünk tervezett érkezéséig nagyjából másfél év van hátra. Addig még számtalan hibát el fogunk követni és mindegyikből tanulni fogunk. A lehető legtöbbet akarunk hibázni és tanulni az előttünk álló másfél évben, mert minden ilyen eset egy-egy újabb falat az elefántból. Minél többet hibázunk most, annál jobban megy majd a gyermeknevelés később.
Legyetek jók, amennyire tudtok!
Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!