Kis családi drámánk elmesélésében legutóbb addig jutottam, hogy sikerült telefonon megbeszélnünk egy találkozót a terhességi tanácsadó központban június 19-én, vasárnap délutánra. Így már sokkal könnyebben kibírtam a péntek estét és a szombati napot. Szerencsére akkor még nem tudtam, hogy hétfőn nem lesz módom találkozni a nőgyógyászommal - de ne rohanjuk annyira előre! Majd elmesélem azt is.
Tylla mindent megtett, hogy biztosítson arról: akármikor jön a babóca, fel tudjuk nevelni. Ezekben a napokban több gyengéd simogatást kapott Tőle a hasam, mint az előző év során. :) Rengeteget dolgozott a családi költségvetésünkön, hogy a gyermekvállalással kapcsolatos kereteket előrébb hozza,
az összegüket megnövelje. Emlékeztetett arra, hogy már most jóval felkészültebbek vagyunk, mint a korunkbeli szülők nagy többsége.
Bő negyed órával a megbeszélt találkozó időpontja előtt értünk oda a Nagymező utcai címre. A kíváncsiságom és a belőle fakadó nyugtalanságom percről percre egyre gyorsabban nőtt. Minél kevesebb idő volt hátra, annál gyötrelmesebbnek tűnt a várakozás. Kínjaimat tovább fokozta, hogy ugyanaz a házszám alatt valami ifjúsági szálló vagy hasonló van. Vagy fél tucat ember ment be a kapun, de egyik sem az volt, akire vártunk.
Pontosan a megbeszélt időben érkezett a kapuhoz egy nagyjából korunkbeli szőke hölgy. Hatalmas megkönnyebbülést éreztem, amikor kiderült, hogy az ő mosolygós arca tartozik a pénteki telefonbeszélgetésben megismert kellemes hanghoz. Neki is Rita a keresztneve, akárcsak annak, akinek a tanfolyama hatására közös blog írására adtuk a fejünket. :) Mi is bemutatkoztunk, aztán fölmentünk az emeletre ahhoz az ajtóhoz, amit pénteken zárva találtunk.
A központba belépve a nyugtalanságom szinte azonnal elpárolgott. Békés, biztonságot sugárzó környezet fogadott. Különösen az tetszett, ahogyan a nagy előszoba egy részét fából készült fallal leválasztották. Úgy nézett ki, mint egy régi nádfedeles házikó. Mintha már nem is a zajos, zsúfolt fővárosban lettünk volna, hanem egy csendes kis faluban.
Rita először négyszemközt kívánt beszélgetni velem, ezért félrevonultunk egy kisebb oldalsó szobába. Tylla addig a nádfedeles "kunyhóval" szemben lévő kanapén ülve várt ránk. Őrá is hatott a környezet varázsa. Békésen elszunyókált, amíg mi Ritával beszélgettünk. :)
A szobában, ahol Ritával leültünk, volt egy nagy méretű, a derekamig érő játékbaba. A baba ruhái a XIX. századi divatra emlékeztettek. Jól mutatott bennük, nagyon tetszett nekem.
Rita kérdésére elmondtam, miért gondolom, hogy állapotos lehetek. Adott egy füzetet, amelyben a magzat növekedéséről szóló szöveget sok színes kép egészíti ki. Biztatott, hogy nem kell félnem, mert ha az Anyatermészet valóban kihasználta azt az egyetlen alkalmat, akkor egy hosszú folyamat elején vagyok még. A nőnek a teste lassan szokik hozzá ahhoz, hogy gyermeket vár. Apránként jönnek a változások, lesz időm alkalmazkodni.
A továbbiakban Rita megemlítette, hogy a terhességi tanácsadó központot részben egyházi támogatásból tartják fenn. Nem nevezett meg egy konkrét egyházat sem, én pedig nem kérdeztem rá, melyik(ek)re gondol. A lényegét tekintve úgyis ugyanarról szól az összes vallás: hasonló kérdésekre keres választ a hívek számára, mint amilyeneket a múlt hónap elején idéztem. A tudomány azt keresi, hogyan fejtheti meg a nagy rejtvényeket. A vallás azt keresi, kitől kaphatja meg a nagy rejtvények megoldását. Mindkettő ugyanazokat a válaszokat kutatja, de más módon.
Ennyit a négyszemközti beszélgetésünkről! A többi, ami elhangzott, nem publikus.
Amikor Tylla csatlakozott hozzánk az oldalsó szobában, Rita Neki is megmutatta a tájékoztató füzetet és azt a két kis műanyag figurát, melyek életnagyságban szemléltetik, mekkora egy átlagos magzat 10 hetes illetve 12 hetes korában.
Sajnos mindegyikből csak az az egyetlen példányuk volt, ezért nem hozhattuk el őket. Még jó, hogy az én drága férjemnek eszébe jutott a mobiltelefonjába épített kamera. Megörökítette a magzat-figurákat, így megoszthatjuk őket veled is.
Rita adott egy terhességi tesztet és elmagyarázta a használatát. Azt mondta, hogy ha pozitív lesz az eredménye, szinte bizonyos, hogy állapotos vagyok, a negatív eredmény viszont lehet téves, azt nem vehetjük annyira biztosra. A teszt tehát csak a valószínűségekről árulhat el valamit. Az egyértelmű választ majd a nőgyógyászati vizsgálat adja meg. Megegyeztünk, hogy beszélget egy kicsit Tyllával is, amíg én elmegyek a mosdóba a teszttel.
Hamarosan beszámolok a teszt eredményéről és arról is, hová hívott meg minket Rita.
Holnapután Tylla a Blog negyedik hófordulója alkalmából hoz nektek egy igaz történetet.
Legyetek jók, amennyire tudtok!
Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!
2011-2016 Vincze Szilvia & Vincze Attila Miklós