Növény, állat, ember
Most már eggyel több lakója van annak a saroklakásnak, melyet Tylla a rovatindító bejegyzésben említett. Múlt hétfő este óta hárman vagyunk.
Az eredeti terveink szerint ez a mai csak egy rövid cikk lett volna arról, hogy előkészítettük a szobanövényünknek a képen látható helyet és a családi költségvetésünkben elkülönítettünk egy keretösszeget a számára. Másképp alakult.
Egy hete úgy döntöttünk, elmegyünk egy virágüzletbe szétnézni. Gondoltuk, egyúttal fölteszünk néhány kérdést az eladóknak azokról a növényekről, melyeket itt a Blogon és más elérhetőségeinken a figyelmünkbe ajánlottak az olvasóink (zöldike, sansaveria - más néven a "mindent túlélő" anyósnyelv -, vitorlavirág stb.).
A boltban átlátszó üvegfelületeken kialakított polcokra helyezték el a virágokat és a cserepes növényeket. Már ahogy beléptünk, egy kellemes, megnyugtató érzés árasztott el. Biztonságban éreztem magam a sok zöld növény körében. A látvány különös varázsa feltöltött energiával.
Tylla megmutatta a fenti képet az eladónak és megkérdezte, milyen növényt javasol ilyen fényviszonyokhoz. A hölgy először egy olyan növényt mutatott, aminek a neve annyira furcsa volt a fülemnek, hogy meg se tudtam jegyezni. A korallvirágnak és a dracénának legalább már ismerős volt a neve. Korallvirágjuk többféle színben is volt a kínálatban.
Amikor szóba került, hogy olyan növényt szeretnénk, amely nem jelent kimondottan veszélyt egy kisgyermekre, a hölgy rögtön másfajta növényeket vett elő. Az egyik növény első látásra nagyon megtetszett. Furcsa vonzódást éreztem és szinte hallottam, ahogyan a növény könyörög:
"Vigyetek magatokkal! Ne hagyjatok itt!"
Tyllával mindketten úgy éreztük, hogy ez a növény ránk várt. Az eladó azt mondta, hogy már csak ez az egy példány van náluk, a többit megvették mások. Mivel nem akartuk elkapkodni a döntést, megkértük a hölgyet, hogy aznap estig tegye félre nekünk a növényt. Van ugyanis egy olyan házi szabályunk, hogy minden, a családi kasszát érintő kiadást megbeszélünk és lehetőleg alszunk is rá egyet.
Fájt a szívem a növényért (egy kis ízelítő az anyai érzésekből), de semmiképpen sem tudtuk volna azonnal hazavinni, mert nem hoztunk magunkkal egy fillért sem. Hiszen csak nézelődni, érdeklődni jöttünk, ahhoz pedig nem kell pénz. Egy másik alapelvünk, hogy csak akkor tartunk készpénzt magunknál, ha konkrét kiadásra szánjuk, akkor pedig lehetőleg pontos összeget viszünk magunkkal.
Délután alaposan megbeszéltük a kérdést. Utánanéztünk a neten a növényről elérhető információknak, átgondoltuk, hogyan fogjuk öntözni, hogyan érinti a kiadás a családi kaszát. Amikor mindent tisztáztunk, visszamentünk a virágüzletbe, ahol még néhány kérdést föltettünk az eladónak (permetezés, átültetés, szaporítás).
Már elkezdett sötétedni, mire hazaértünk a növénnyel és elhelyeztük. A cikkben találsz néhány másnap készített képet róla. Kíváncsi vagyok, felismered-e a képek alapján, milyen növény költözött be hozzánk egy hete. Kérlek, írd meg egy hozzászólásban a válaszodat!
Holnapután hozok nektek némi olvasni- és néznivalót, hogy felkészülhessetek Tylla következő cikkére.
Legyetek jók, amennyire tudtok!
Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!