Növény, állat, ember
Heteken át reménykedtem, hogy nem kell ilyen címmel cikket írnom, legalábbis nem mostanában. Egy családtag halála mindig megrázó, szívszaggató élmény - még akkor is, ha nem ember volt az illető, hanem "csak" egy szeretett növény vagy állat.
Ahogy Salamon írta a nyugati világ első számú bestsellerében (kiemelés tőlem): "Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak." (Egyik intézményes vallásnak sem vagyok a híve, de az egyik példaképem ateista létére az említett művet teljes egészében, elejétől a végéig elolvasta. Kétszer.) Nemrég Vera lányunk számára jött el az idő, hogy fölvegye a "néhai" előnevet. Most már csak az emlékeinkben, valamint a Blogon korábban megjelent cikkekben és fotókon él.
Kiegészítés
Időközben kiderült, hogy az elhunyt valószínűleg a népes aloe nemzetség valamelyik másik alfajába tartozott. Szinte teljesen biztos: nem aloe vera volt. Egy kedves ismerősünktől ugyanis kölcsönkaptuk Dr. Peter Atherton könyvét, melynek címe: Aloe vera - A gyógyító növény.
Ebben azt írja a szerző:
"Az Aloe barbadensis Miller az egyetlen faj, melyet az Aloe vera (jelentése 'az igazi, a valódi aloe') névvel szabad illetnünk. Először ezen a néven N. L. Burman említette a Flora India című, Dél-Afrikában megjelent művében, 1768-ban; ugyanabban az évben Miller is gyógynövénytára részévé tette."
Azt is megtudtuk, hogy több száz különféle aloe létezik és ezek közül éppen "az igazi, a valódi aloe" fordul elő a legritkábban a virágboltokban. Az a fajta ugyanis annyira sokféleképpen hasznosítható gyógynövény, hogy általában nem cserépben szokták árulni, hanem valamilyen feldolgozott formában kerül forgalomba.
Az a bő fél év alatt, amit Vera nálunk töltött, sokkal több csodaszép, boldog perccel ajándékozott meg minket, mint amennyit bosszankodtunk, aggodalmaskodtunk miatta. A hazaérkezése utáni hetekben határtalan büszkeséggel és örömmel figyeltük, milyen fantasztikus tempóban növekszik. Sajnos túl későn derült ki, hogy a boltban, ahonnan hazahoztuk őt, már a legelején rossz tanácsot kaptunk a gondozásával kapcsolatban. Bár tény, hogy nagyrészt ez vezetett Vera halálához, nem tagadjuk, hogy a felelősség a miénk.
Nekünk kellett volna elővigyázatosabban, felkészültebben döntenünk Vera megvásárlásáról. Nem voltunk elég tájékozottak ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni a jó tanácsot a rossztól. Mivel a legfontosabb továbbra is a terveink szerint jövőre megszülető embergyermekünk maradt, Verának be kellett érnie a második hellyel. Nem vettük olyan komolyan ezt a kísérletet, hogy annyi időt és energiát szánjunk rá, amennyit az első helyezettre. Persze még így is rengeteget tanultunk belőle.
Ez a kísérlet minden korábbi tapasztalatunknál egyértelműbben és emlékezetesebben mutatott rá a felkészültség és a tájékozottság alapvető fontosságára. Ha elég ismerettel rendelkeztünk volna ahhoz, hogy a rossz tanács ne tévesszen meg minket, Vera talán még ma is élne és virulna.
Akár szó szerint is...
Ha veszünk is másik szobanövényt valamikor később, nem abban a boltban, ahonnan Verát hazahoztuk. Ebben mindketten egészen biztosak vagyunk. Jóval gondosabban választjuk ki mind a boltot, mind a növényt és a boltban kapott tanácsokat összevetjük más forrásokból származó információkkal.
Egy másik értékes tanulság számunkra, hogy Verának köszönhetően bepillantást nyertünk egy lehetséges jövőbe. Lényegében ugyanazt a hibát követtük el vele, mint azok a szülők, akik elhanyagolják a gyermeküket a munkájuk, a szórakozás, valamilyen szenvedély miatt - vagy éppen azért, mert egy másik gyermeket részesítenek előnyben. Ízelítőt kaphattunk abból, milyen következményekkel járhat, ha valamelyik gyermekünkkel nem tudunk eleget foglalkozni.
Ez még inkább megerősítette azt a nézetünket, hogy a második gyermekünket az elsőszülöttünkkel együtt, hármasban várjuk. Akkor vállaljuk majd a második babát, amikor a leendő nagytestvére már el tudja fogadni a négyfős család gondolatát. Hiszünk benne, hogy a testvérféltékenység (is) megelőzhető. Legalább részben.
A fentiek csak azok a tanulságok, melyeket már most le tudtunk vonni az élményeink hatására. Később várhatóan továbbiakat is föl fogunk ismerni. Hálásan emlékezünk Verára, akinek köszönhetően esélyt kaptunk arra, hogy jobb szülei lehessünk a gyermekeinknek. Ő szenvedett és halt meg azért, hogy bizonyos hibákat ne a gyermekeink kárára kövessünk el.
Egyelőre egy darabig nem lesz újabb cikk ebben a rovatban. Azt, hogy a rovat csak szünetel vagy véget ért, majd eldönti az idő.
Holnapután Szilvi Drágám többek közt a tavalyi utolsó cikkéhez tesz hozzá néhány fontos információt, de ennél sokkal többről lesz szó. Mindketten visszaidézünk néhány gyermekkori élményt és veled együtt előretekintünk a jövőbe.
Legyetek jók, amennyire tudtok!
Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!