Mese habbal
Csak te döntheted el, hogy ez a történet, melyet ma kezdek el megosztani veled, mennyire szól rólunk és mennyire szól rólad, netán egy rokonodról illetve ismerősödről.
Nyilván a te életedben is több olyan helyzet volt már, amikor érzelmi okok miatt nem tudtad rászánni magadat valamire, amiről az eszeddel tudtad, hogy meg kéne tenned. Nos, ilyen volt nekem a kamránkban álló nagy szekrény tartalmának az átválogatása.
Hogy miért volt ez nehéz nekem?
Túl sok olyan tárgy volt ott, melyeket néhai édesanyám használt egykor. Ezek többségéhez évekig nem nyúltam hozzá, mert féltem, hogy nem tudnék megbirkózni a feltörő emlékekkel és érzelmekkel. Szívesebben használtam a Tylla által hozott edényeket és konyhai eszközöket, meg azokat, melyeket nászajándékba kaptunk.
Fogalmam sincs, meddig tartott volna ez így, ha az én drága férjem rá nem talál két ingyenes tanulmányra a GR Klub egyik tagjának a honlapján. Miután elolvasta Skultéty Andrea Feng Shui szakértő írásait, Tylla fölvetette a mini lomtalanítások ötletét.
Ennek az a lényege, hogy (na jó: majdnem) minden nap tegyünk meg valamit, amitől egy picivel szebb, rendezettebb és otthonosabb lesz a lakásunk. A Feng Shuitól függetlenül is könnyű belátni ennek az értelmét.
Beleegyeztem.
Andi javaslatának megfelelően a lakás legkisebb részével kezdtük, hogy hamar meglegyen az első sikerélményünk. Tylla plusz motivációként emlegette, hogy ezzel is a gyermekünk érkezésére készülünk. Neki csinálunk megfelelő helyet, ahol igazán otthon érezheti majd magát. Talán még az otthonszülés (szerintünk és sok más felvilágosult ember szerint is) irreálisan szigorú jogi feltételeinek is meg tudunk majd felelni.
E gondolat segítségével erőt tudtam venni magamon. A kamrában a kisebb szekrényt néztük át először. Ez különböző szerszámokkal, csavarokkal, szögekkel és egyéb olyan tárgyakkal volt tele, melyeket édesapám használt, amikor még élt. Három csoportba válogattuk szét őket.
Külön raktuk azokat, melyeket még használni tudunk a közeljövőben. A már teljesen használhatatlanná vált darabokat kidobtuk. Azokat pedig, melyekről úgy gondoltuk: bár jók valamire, nekünk valószínűleg belátható időn belül nem lesz rájuk szükségünk, Benő bának adtuk.
Tylla jegyzete
Sejtettük, hogy az ezer mestersége közül valamelyiknél hasznukat veszi majd. :)
Jó érzés volt látni, hogy örömet tudtunk szerezni a kedvenc szomszédunknak ezzel a meglepetéssel. Így még könnyebben rá tudtam szánni magam a következő lépésre: a nagy szekrény átnézésére.
Ám még mindig nem nyúltam a szekrényben lévő tárgyakhoz. Tylla kezdte el egyenként kiszedni őket és kérdezgette, melyikkel mi legyen. Így Ő talált rá arra is, ami ennek a történetnek a címét ihlette.
Azt, hogy mi volt az, majd a folytatásban árulom el. :)
Hétfőn újabb olvasni- és gondolkodni valót hozok neked.
Legyetek jók, amennyire tudtok!
Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!