Álmomban nem gondoltam volna, hogy ezzel az egyszerű mondattal mekkora rémületet okozok kedvenc szomszédunknak. Szegény feje rögtön azt hitte, azért olvasunk gyermeknevelésről szóló magazint, mert már úton van a baba...
Csak később értettem meg, hogy az, ami az én Angyalomnak és nekem egy magától értetődő lépésként jutott az eszünkbe, mennyire szokatlan mások számára.
Az első gyermekünk érkezését ugyanis 2013-ra tervezzük. Az a baba, aki miatt a szomszéd úr olyan látványosan megijedt, most nagyjából mínusz két éves.
Félreértések
Nem is az volt a legfurcsább az egészben, hogy Bendegúz bátyám - nem ez a szomszédunk neve, de tisztelem őt és a személyiségi jogait - úgy reagált, mintha éretlen tinédzserek lettünk volna. (Szilvi e héten tölti be a 33 egész egynegyedet, én pedig a 33 egész egyhatodot. A bő 20 év korkülönbség ellenére többnyire egész jól kijövünk Benő bával.)
Attól döbbentem meg igazán, hogy kedvenc szomszédunkat szinte kizárólag az foglalkoztatta, miből fogunk Életem Párjával megélni, amikor már hárman leszünk. Annyira lefoglalták a gondolatait az anyagiakkal kapcsolatos rémképek, hogy nem értette meg: Szilvivel már évek óta szülőkként gondolunk magunkra.
Így volt ez az esküvőnkkel is. (Oldalt láthatsz egy képet a nagy eseményről. Nem csináltunk belőle nagy felhajtást. Nem illett volna a stílusunkhoz. Nem vagyok Vilmos herceg és Ő sem Kate Middleton.) Több mint egy évvel az anyakönyvvezetőnek adott válaszunk előtt már házasoknak tekintettük magunkat.
Bendegúz bátyámat ez nem nyugtatta meg. A családalapítási szándékunkban csak az anyagi kockázatot látta, mást nem volt hajlandó észrevenni.
Hiába mondtam neki, hogy évek óta dolgozunk a baba érkezésének az előkészítésén, többek között az anyagi feltételek megteremtésén is. A további érvek - természetes, hogy két fiatal szerelme közös gyermekre vágyik; tökéletesen felkészülni lehetetlen; biológiai okokból nem jó még tovább halogatni stb. - süket fülekre találtak.
Felismerés
Úgy emlékszem, amikor elmeséltem Szilvinek ezt a Benő bával folytatott beszélgetést, akkor mondtam ki először azt a mondatot, amelynek ihletésére (hála Vidi Ritának és a GR Klubnak) létrejött ez a blog:
A gyermeknevelés a szülők megnevelésével kezdődik.
Hogy mit értek ez alatt, arról majd a cikk folytatásában lesz szó, de előbb még jelentkezem egy friss hírrel.
Legyetek jók, amennyire tudtok!
Iratkozz fel a Blogértesítőnkre, hogy semmiről se maradj le!